Urológia

Az urológia illetve az urológus, a húgyutak (vese, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső) veleszületett és szerzett rendellenességeivel, betegségeivel foglakozik. Ide sorolhatók a fejlődési rendellenességek, a fertőzések, gyulladások, a kövességek, vizeletürítési nehézségek – nehézvizelés, akaratlan vizeletvesztés –, valamint a daganatos megbetegedések. Az urológus az említetteken felül a férfi nemi szervek (here, prosztata, hímvessző) problémáinak kivizsgálásával és kezelésével is foglalkozik.

A vese páros, bab alakú szerv, mely hátul, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el, körülbelül derékmagasságban. Méretük 12 cm x 4 cm, tömegük kb. 140 gramm egyenként. Egy egészséges, felnőtt ember veséje sima felszínű és élénkbarna színű. Kívülről egy három rétegű kötőszövetes tok veszi körbe.

A vese felel a kiválasztásért, eltávolítja a bomlástermékeket melyek az anyagcsere során keletkeznek, megszűri és tisztítja a vért, illetve szabályozza a szervezet vízháztartását, valamint az artériás vérnyomást.

A szervezetbe bekerülő, egyes idegen anyagokat – xenobiotikumok -, a nitrogén-anyagcsere végtermékeit (kreatinin, húgysav, urea) és az inaktivált hormonok egy részét, valamint a gyógyszereket is eltávolítja a szervezetből.

Amennyiben az anyagcsere normális termékeinek koncentrációja a szükséges – fiziológiás – értéket meghaladja, ezek a termékek (glukóz, tejsav, ketontestek) szintén kiválasztásra kerülnek a vese által.

A vizsgálatok döntő többsége a prosztatarák kiszűrésére, valamint a jóindulatú prosztata megnagyobbodás diagnosztikájára  irányul. A fiatalabb korosztályú férfiak esetében a bakteriális, illetve az abakteriális krónikus prosztatagyulladás előfordulása gyakori.

Rendelőinkben dolgozó, tapasztalt urológus szakorvosaink a legnagyobb diszkrécióval fogadják Önt.

• Húgyúti fertőzések kivizsgálása
• Húgyúti kövesség megállapítása
• Urológiai daganatok szűrése
• Vizeletürítési panaszok kivizsgálása
• Kismedencei gyulladások kivizsgálása

A húgyúti fertőzés a leggyakoribb, többnyire bakteriális eredetű fertőzések egyike, melynek során a fertőzést okozó kórokozók a húgycsövön keresztül jutnak be a húgyhólyagba. A kórokozók megtelepedése a szövetek gyulladását eredményezi. A fertőzés következményeként kialakulhat az alsó húgyúti fertőzésnek minősülő húgycsőgyulladás, illetve húgyhólyaggyulladás. A szövődmények kialakulása attól függ, hogy meddig jutnak el a kórokozók. Súlyosabb esetben felső húgyúti fertőzés, azaz vesemedence gyulladás is kialakulhat.

A húgyúti fertőzés diagnosztizálása a tünetek alapján, vizelet – és vérvizsgálatútján, illetve a húgyutak és a vese vizsgálatának segítségével történik.

A vese a kiválasztásért felelős páros, bab alakú szerv. Funkciója szerint eltávolítja az anyagcsere során keletkezett bomlástermékeket, megszűri és tisztítja a vért, valamint szabályozza a szervezet vízháztartását.

A vesekő a vizeletképző és elvezető szervekben alakul ki, amikor a folyadék és az oldott anyagok közötti egyensúly felbomlik.

Kezdetben csak apró kristályok alakulnak ki, melyek több rétegben rakódnak egymásra, és ha huzamosabb ideig nem kerülnek ki a vizeletelvezető rendszerből, kövekké alakulnak, melyek az esetek többségében sárga vagy barna színűek. A vesekő homokszemcsényi mérettől egészen ököl nagyságúig fejlődhet.

A legjellemzőbb tünetek az éles, szúró, vagy görcsös fájdalom, hátfájdalom, véres vizelet, hányinger/hányás, valamint a haspuffadás.

Genetikai hajlam, nem megfelelő folyadékbevitel, egyoldalú táplálkozás, mozgásszegény életmód, húgyúti fertőzés, valamint vizelet pangás egyaránt állhat a vesekő képződés hátterében.

Az ismert tünetek megléte mellett a diagnózis felállításában nagy jelentősége van a hasi ultrahangnak,   valamint a vesefunkciós laborvizsgálatnak.

Míg a hererák a daganatos megbetegedések mindössze néhány százalékát teszi ki, és főleg a fiatal férfiakat érinti, addig a prosztatarák a férfiaknál leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, ami az esetek többségében idősebb korban jelentkezik. A prosztatarák korai stádiumában, amikor még eredményesen kezelhető, gyakran teljesen tünetmentes, ezért kiemelten fontos, hogy a veszélyeztetett kortól (45 év) kezdve a férfiak évi rendszerességgel részt vegyenek urológiai vizsgálaton.

A rektális digitális vizsgálat (RDV) vagy más néven prosztatavizsgálat során a szakorvos a dülmirigyet a végbélen keresztül tapintja ki. Amennyiben a szövet keménységéből, valamint a prosztata nagyságából, állagából és érzékenységéből fakadóan daganat gyanúja merül fel, további vizsgálatok szükségesek. Ide tartozik a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata (transzrektális vizsgálat), a PSA szint mérése vérvétellel, valamint a szövetmintavétel (biopszia).

A daganatos szövet ultrahang visszaverő képessége gyengébb, mint az egészségesé, ezért az ultrahang vizsgálat során a kóros szövet fekete foltként jelenik meg. Az úgynevezett PSA a prosztata mirigyei által termelt fehérje. Igaz, hogy  a prosztatarák esetében a vér PSA szintje jelentősen megemelkedik, de ez a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései esetén is előfordul, ezért a végleges diagnózis csak a szövettani vizsgálatot követően állítható fel.

Az olyan észlelhető tünetek, mint a gyakori vizelés, vizeletrekedés, véres ondó ürítése, vérvizelés illetve húgycsővérzés, már egy későbbi stádiumra jellemzőek, ezért a betegség korai felismerése és eredményes kezelése érdekében alapvető fontosságú a rendszeres urológiai vizsgálat.

A húgyhólyag ürülési zavara a hólyagizomzat elégtelen összehúzódásához vezet. A hólyagürülési zavar megállapítása funkcionális diagnosztikai eszközzel történik. Az uroflowmetria, más néven vizeletáramlás vizsgálat a vizeletmennyiség, a vizeletürülés átlagos és maximális sebessége, valamint egy vizelési görbe segítségével nyújt értékelhető információt a vizelés jellemzőiről. A vizsgálat során a páciens egy mérőműszerhez rögzített, tölcsérszerű edénybe üríti ki húgyhólyagját. A mérés, minimum 150 ml vizelet ürítése esetén számít értékelhetőnek.

A prosztata megnagyobbodás következtében a páciens vizelete nehezen indul és akadozva, vékony sugárban ürül. A vizeletürítés erőlködéssel, minimális mennyiségű vizelet távozásával jár. A vizelési inger nagyon sűrűn jelentkezik. További tünetek között szerepel az inkontinencia, valamint a húgyhólyaggyulladás, mely vizeletpangás, illetve bakteriális felülfertőződés következtében alakul ki. Súlyosabb szövődményként előfordulhat vizelési képtelenség, mely akkor alakul ki, amikor a megnagyobbodott prosztata összenyomja, ezáltal elzárja a húgycső kezdeti szakaszát.

Azon férfiak részére, akik vizeletürítésnél fájdalmat, valamint sűrű vizelési ingert éreznek, prosztata laborvizsgálat javasolt, a prosztata megnagyobbodás okozta problémák feltárására.