Urológia

Az urológia illetve az urológus, a húgyutak (vese, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső) veleszületett és szerzett rendellenességeivel, betegségeivel foglakozik. Ide sorolhatók a fejlődési rendellenességek, a fertőzések, gyulladások, a kövességek, vizeletürítési nehézségek – nehézvizelés, akaratlan vizeletvesztés –, valamint a daganatos megbetegedések. Az urológus az említetteken felül a férfi nemi szervek (here, prosztata, hímvessző) problémáinak kivizsgálásával és kezelésével is foglalkozik.

A vizsgálatok döntő többsége a prosztatarák kiszűrésére, valamint a jóindulatú prosztata megnagyobbodás diagnosztikájára  irányul. A fiatalabb korosztályú férfiak esetében a bakteriális, illetve az abakteriális krónikus prosztatagyulladás előfordulása gyakori. A panaszokkal, különféle tünetekkel érkező betegeknél kiemelten fontos az anamnézis, hogy megismerjük az esetleges kórelőzményt, a családban előforduló betegségeket, a páciens általános állapotát. Ezt követi az általános urológiai vizsgálat.

Rendelőinkben dolgozó, tapasztalt urológus szakorvosaink a legnagyobb diszkrécióval fogadják Önt.

Az alábbi tünetek esetén javasolt urológus szakorvos felkeresése:

• Gyakori, fájdalmas, csípős, véres vizeletürítés
• Vizeletvesztés (inkontinencia)

Férfiak esetén:

• Nehezített, akadozó vizeletürítés
• Csökkent vizeletsugár, éjszakai vizeletürítés
• Szexuális diszfunkció (merevedési zavar)

Az olyan észlelhető tünetek, mint a gyakori vizelés, vizeletrekedés, véres ondó ürítése, vérvizelés illetve húgycsővérzés, már egy későbbi stádiumra jellemzőek, ezért a betegség korai felismerése és eredményes kezelése érdekében alapvető fontosságú a rendszeres urológiai vizsgálat.

A húgyhólyag ürülési zavara a hólyagizomzat elégtelen összehúzódásához vezet. A hólyagürülési zavar megállapítása funkcionális diagnosztikai eszközzel történik. A vizeletáramlás vizsgálat a vizeletmennyiség, a vizeletürülés átlagos és maximális sebessége, valamint egy vizelési görbe segítségével nyújt értékelhető információt a vizelés jellemzőiről. A vizsgálat során a páciens egy mérőműszerhez rögzített, tölcsérszerű edénybe üríti ki húgyhólyagját. A mérés, minimum 150 ml vizelet ürítése esetén számít értékelhetőnek.

A prosztata megnagyobbodás következtében a páciens vizelete nehezen indul és akadozva, vékony sugárban ürül. A vizeletürítés erőlködéssel, minimális mennyiségű vizelet távozásával jár. A vizelési inger nagyon sűrűn jelentkezik. További tünetek között szerepel az inkontinencia, valamint a húgyhólyaggyulladás, mely vizeletpangás, illetve bakteriális felülfertőződés következtében alakul ki. Súlyosabb szövődményként előfordulhat vizelési képtelenség, mely akkor alakul ki, amikor a megnagyobbodott prosztata összenyomja, ezáltal elzárja a húgycső kezdeti szakaszát.

Azon férfiak részére, akik vizeletürítésnél fájdalmat, valamint sűrű vizelési ingert éreznek, prosztata laborvizsgálat javasolt, a prosztata megnagyobbodás okozta problémák feltárására.

A prosztatarák a férfiaknál leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, ami az esetek többségében idősebb korban jelentkezik. A prosztatarák korai stádiumában, amikor még eredményesen kezelhető, gyakran teljesen tünetmentes, ezért kiemelten fontos, hogy a veszélyeztetett kortól (45 év) kezdve a férfiak évi rendszerességgel részt vegyenek urológiai vizsgálaton.

A rektális digitális vizsgálat vagy más néven prosztatavizsgálat során a szakorvos a dülmirigyet a végbélen keresztül tapintja ki. Amennyiben a szövet keménységéből, valamint a prosztata nagyságából, állagából és érzékenységéből fakadóan daganat gyanúja merül fel, további vizsgálatok szükségesek. Ide tartozik a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata (transzrektális vizsgálat), a PSA szint mérése vérvétellel, CT vizsgálat, valamint a szövetmintavétel (biopszia).

A prosztata biopszia során végbélen keresztül történő, ultrahang vezérelt tűszúrásos mintavétel történik a prosztata mindkét lebenyéből.

A daganatos szövet ultrahang visszaverő képessége gyengébb, mint az egészségesé, ezért az ultrahang vizsgálat során a kóros szövet fekete foltként jelenik meg. Az úgynevezett PSA a prosztata mirigyei által termelt fehérje. Igaz, hogy  a prosztatarák esetében a vér PSA szintje jelentősen megemelkedik, de ez a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései esetén is előfordul, ezért a végleges diagnózis csak a szövettani vizsgálatot követően állítható fel.

A hererák ritka daganatos megbetegedés, ami a fiatalabb korosztálynál fordul elő gyakrabban. Szűrése otthoni önvizsgálaton alapszik. Havonta egyszer javasoljuk mindkét here áttapintását. Amennyiben a páciens eltérést tapasztal, az urológiai szakvizsgálaton fizikális vizsgálattal, majd here ultrahang útján, valamint a szükséges laborvizsgálatok segítségével kerül sor a diagnosztizálásra.

A húgyúti fertőzés a leggyakoribb, többnyire bakteriális eredetű fertőzések egyike, melynek során a fertőzést okozó kórokozók a húgycsövön keresztül jutnak be a húgyhólyagba. A kórokozók megtelepedése a szövetek gyulladását eredményezi. A fertőzés következményeként kialakulhat az alsó húgyúti fertőzésnek minősülő húgycsőgyulladás, illetve húgyhólyaggyulladás. A szövődmények kialakulása attól függ, hogy meddig jutnak el a kórokozók. Súlyosabb esetben felső húgyúti fertőzés, azaz vesemedence gyulladás is kialakulhat.

A húgyúti fertőzés diagnosztizálása a tünetek alapján, vizelet – és vérvizsgálatútján, illetve a húgyutak és a vese vizsgálatának segítségével történik.

Az akarattól függetlenül jelentkező, húgycsövön keresztül történő vizeletvesztést inkontinenciának nevezzük, mely enyhe, középsúlyos és súlyos is lehet. A páciensek részletes kivizsgálásának egyes esetekben az urodinámiás vizsgálat is része, mellyel az inkontinencia oka is feltárható. Abban az esetben, ha a konzervatív kezelési módszerek nem vezetnek eredményre, a stressz inkontinencia (erőlködés hatására bekövetkező vizeletvesztés) teljes vagy részleges megszüntetésére alkalmazott eljárás az úgynevezett TOT műtét.

A vese a kiválasztásért felelős páros, bab alakú szerv. Funkciója szerint eltávolítja az anyagcsere során keletkezett bomlástermékeket, megszűri és tisztítja a vért, valamint szabályozza a szervezet vízháztartását.

A vesekő a vizeletképző és elvezető szervekben alakul ki, amikor a folyadék és az oldott anyagok közötti egyensúly felbomlik.

Kezdetben csak apró kristályok alakulnak ki, melyek több rétegben rakódnak egymásra, és ha huzamosabb ideig nem kerülnek ki a vizeletelvezető rendszerből, kövekké alakulnak, melyek az esetek többségében sárga vagy barna színűek.

A legjellemzőbb tünetek az éles, szúró, vagy görcsös fájdalom, hátfájdalom, véres vizelet, hányinger/hányás, valamint a haspuffadás.

Genetikai hajlam, nem megfelelő folyadékbevitel, egyoldalú táplálkozás, mozgásszegény életmód, húgyúti fertőzés, valamint vizelet pangás egyaránt állhat a vesekő képződés hátterében.

Az ismert tünetek megléte mellett a diagnózis felállításában nagy jelentősége van a hasi ultrahangnak, a CT urográfiának, valamint a vesefunkciós laborvizsgálatnak.

A vesekő típusai

A vesekőnek több mint húsz fajtája (kálciumkő, oxalátkő, húgysavkő, cisztinkő, struvit kő, stb.) ismert. A fő alkotóelem túlnyomórészt  a kalcium-oxalát, kisebb mértékben a kalcium-foszfát. A sárga, vagy barna színű kövek méretüket tekintve a homokszemcsényitől egészen az ökölnyi nagyságig fejlődhetnek. A kő típusának megfelelően kialakított, egyénre szabott étrendi javaslatra a vizeletvizsgálat és a kő analízis után kerülhet sor.

A vese páros, bab alakú szerv, mely hátul, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el, körülbelül derékmagasságban. Méretük 12 cm x 4 cm, tömegük kb. 140 gramm egyenként.

Egy egészséges, felnőtt ember veséje sima felszínű és élénkbarna színű. Kívülről egy három rétegű kötőszövetes tok veszi körbe.

A vese felel a kiválasztásért, eltávolítja a bomlástermékeket melyek az anyagcsere során keletkeznek, megszűri és tisztítja a vért, illetve szabályozza a szervezet vízháztartását, valamint az artériás vérnyomást.

A szervezetbe bekerülő, egyes idegen anyagokat – xenobiotikumok -, a nitrogén-anyagcsere végtermékeit (kreatinin, húgysav, urea) és az inaktivált hormonok egy részét, valamint a gyógyszereket is eltávolítja a szervezetből.

Amennyiben az anyagcsere normális termékeinek koncentrációja a szükséges – fiziológiás – értéket meghaladja, ezek a termékek (glukóz, tejsav, ketontestek) szintén kiválasztásra kerülnek a vese által.

A húgyhólyag a vizelet tárolására szolgáló, izmos falú, nyálkahártyával bélelt üreges szerv. A kismedencében helyezkedik el. Férfiaknál a prosztatával, nőknél a hüvely elülső falával áll összeköttetésben. Hátsó felszínét a hashártya borítja. Három nyílással rendelkezik, a két húgyvezeték, valamint a húgycső számára.

A vesékből a vizelet a húgyhólyagba a húgyvezetékeken keresztül jut el, mely többrétegű hámjának és izmos falának köszönhetően képes alkalmazkodni nagyobb mértékű térfogatváltozásokhoz is. A vizelési inger akkor jelentkezik, amikor a húgyhólyagban felgyülemlett vizelet eléri a 300-350 ml térfogatot. A vizelet a húgyhólyagból a húgycsövön keresztül távozik. A húgycső nyílása körül található záróizom akaratlagosan nyitható, illetve zárható.

A herék férfi ivarmirigyek, melyek hímivarsejteket és hím nemi hormonokat – tesztoszteron – termelnek. Elhelyezkedésüket tekintve a herezacskóban találhatóak. Mellettük találhatók a mellékherék, melyek kanyargós csatornákból állnak és feladatuk szerint a hímivarsejteket tárolják. A herék az embrióban a hasüregben indulnak fejlődésnek, majd innen a gáttájékra szállnak le. A here vérellátása közvetlenül az aortából indul. A vér az ondózsinórban áramlik tovább, míg el nem éri a herét.

A herét kötőszövetes tok veszi körül, állományát csatornák alkotják. A spermiumok ezekben a kanyargós csatornákban termelődnek. A herecsatornák csírahámból épülnek fel. A herecsatornákban találhatók a Sertolli-féle sejtek, amelyekbe behatolva a hímivarsejtek egy érési folyamaton mennek át, illetve tápanyagokat vesznek fel. A herecsatornák közötti, úgynevezett Leydig sejtek a tesztoszteron termelésért felelősek, aminek a másodlagos nemi jelleg (testalkat, testmagasság, hang, stb.) kialakulásában van elengedhetetlen szerepe.

A mellékhere a here hátsó felszínéhez rögzített. Feji, testi és farki részből áll. Állományát mellékhere csatornák alkotják. A hímivarsejtek termelése itt már nem megy végbe, mindössze tárolódnak.

Az ondóvezeték a mellékhere farki részéből induló, izmos falú cső. A herezacskóban felfelé haladva a lágyékcsatornán keresztül jut a hasüregbe. A húgyhólyag mögött lefelé húzódva, ondókilövellő csatornaként nyílik a húgycsó, dülmirigyet átfúró szakaszába.

A prosztata (dülmirigy) a férfi belső nemi szervek közé tartozó mirigy. A prosztata egészséges felnőtt férfiaknál 20-25 g tömegű, nagyjából gesztenye nagyságú, azonban idős korban megnagyobbodhat a hormonális változások hatására.

szerv leggyakoribb betegségei közé tartozik a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, a prosztata-gyulladás és a rosszindulatú daganatok.

Közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, körülvéve a húgycső kezdeti szakaszát. A prosztata mirigyfészkeinek kivezetőcsöve a húgycsőbe nyílik, ahogyan az ondóvezetékek is.

Felépítését tekintve, a prosztata izomszövettel körülvett mirigyekből áll, amelyet kötőszöveti tok vesz körül. A prosztatát alkotó simaizom mozgása szerepet játszik vizeletürítésnél, valamint az ejakuláció során távozó ondó kilövellésénél.

A mirigyekben termelődő prosztataváladék a hímivarsejtekkel és az ondóhólyag váladékával együtt képezik a férfi nemi váladékot, az ondót.

A prosztataváladék fő funkciója, hogy elősegítse a hímivarsejtek mozgását, illetve – lúgos kémhatásának köszönhetően – hogy semlegesítse a női hüvely savas kémhatását a hímivarsejtek életképességének érdekében.