Urológia
Mit vizsgál az urológus szakorvos?
Az urológia illetve az urológus, a húgyutak (vese, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső) veleszületett és szerzett rendellenességeivel, betegségeivel foglakozik. Ide sorolhatók a fejlődési rendellenességek, a fertőzések, gyulladások, a kövességek, vizeletürítési nehézségek – nehézvizelés, akaratlan vizeletvesztés –, valamint a daganatos megbetegedések. Az urológus az említetteken felül a férfi nemi szervek (here, prosztata, hímvessző) problémáinak kivizsgálásával és kezelésével is foglalkozik.
Kérjen időpontot!
Kollégáink minden kérdésre választ adnak!
Üzenjen nekünk!
Tegye fel kérdéseit, ügyfélszolgálatunk készséggel válaszol!
Mi történik az urológiai vizsgálat során?
A vizsgálatok döntő többsége a prosztatarák kiszűrésére, valamint a jóindulatú prosztata megnagyobbodás diagnosztikájára irányul. A fiatalabb korosztályú férfiak esetében a bakteriális, illetve az abakteriális krónikus prosztatagyulladás előfordulása gyakori. A panaszokkal, különféle tünetekkel érkező betegeknél kiemelten fontos az anamnézis, hogy megismerjük az esetleges kórelőzményt, a családban előforduló betegségeket, a páciens általános állapotát. Ezt követi az általános urológiai vizsgálat.
Rendelőinkben dolgozó, tapasztalt urológus szakorvosaink a legnagyobb diszkrécióval fogadják Önt.

Milyen tünetekkel forduljunk urológushoz?
Az alábbi tünetek esetén javasolt urológus szakorvos felkeresése:
- Gyakori, fájdalmas, csípős, véres vizeletürítés
- Vizeletvesztés (inkontinencia)
Férfiak esetén:
- Nehezített, akadozó vizeletürítés
- Csökkent vizeletsugár, éjszakai vizeletürítés
- Szexuális diszfunkció (merevedési zavar)
A leggyakoribb urológiai vizsgálatok
Vizeletürítési panaszok kivizsgálása
Az olyan észlelhető tünetek, mint a gyakori vizelés, vizeletrekedés, véres ondó ürítése, vérvizelés illetve húgycsővérzés, már egy későbbi stádiumra jellemzőek, ezért a betegség korai felismerése és eredményes kezelése érdekében alapvető fontosságú a rendszeres urológiai vizsgálat.
A húgyhólyag ürülési zavara a hólyagizomzat elégtelen összehúzódásához vezet. A hólyagürülési zavar megállapítása funkcionális diagnosztikai eszközzel történik. A vizeletáramlás vizsgálat a vizeletmennyiség, a vizeletürülés átlagos és maximális sebessége, valamint egy vizelési görbe segítségével nyújt értékelhető információt a vizelés jellemzőiről. A vizsgálat során a páciens egy mérőműszerhez rögzített, tölcsérszerű edénybe üríti ki húgyhólyagját. A mérés, minimum 150 ml vizelet ürítése esetén számít értékelhetőnek.
Prosztata megnagyobbodás okozta problémák vizsgálata
A prosztata megnagyobbodás következtében a páciens vizelete nehezen indul és akadozva, vékony sugárban ürül. A vizeletürítés erőlködéssel, minimális mennyiségű vizelet távozásával jár. A vizelési inger nagyon sűrűn jelentkezik. További tünetek között szerepel az inkontinencia, valamint a húgyhólyaggyulladás, mely vizeletpangás, illetve bakteriális felülfertőződés következtében alakul ki. Súlyosabb szövődményként előfordulhat vizelési képtelenség, mely akkor alakul ki, amikor a megnagyobbodott prosztata összenyomja, ezáltal elzárja a húgycső kezdeti szakaszát.
Azon férfiak részére, akik vizeletürítésnél fájdalmat, valamint sűrű vizelési ingert éreznek, prosztata laborvizsgálat javasolt, a prosztata megnagyobbodás okozta problémák feltárására.
Prosztatarák szűrése
A prosztatarák a férfiaknál leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés, ami az esetek többségében idősebb korban jelentkezik. A prosztatarák korai stádiumában, amikor még eredményesen kezelhető, gyakran teljesen tünetmentes, ezért kiemelten fontos, hogy a veszélyeztetett kortól (45 év) kezdve a férfiak évi rendszerességgel részt vegyenek urológiai vizsgálaton.
A rektális digitális vizsgálat vagy más néven prosztatavizsgálat során a szakorvos a dülmirigyet a végbélen keresztül tapintja ki. Amennyiben a szövet keménységéből, valamint a prosztata nagyságából, állagából és érzékenységéből fakadóan daganat gyanúja merül fel, további vizsgálatok szükségesek. Ide tartozik a prosztata végbélen át történő ultrahangos vizsgálata (transzrektális vizsgálat), a PSA szint mérése vérvétellel, CT vizsgálat, valamint a szövetmintavétel (biopszia).
A prosztata biopszia során végbélen keresztül történő, ultrahang vezérelt tűszúrásos mintavétel történik a prosztata mindkét lebenyéből.
A daganatos szövet ultrahang visszaverő képessége gyengébb, mint az egészségesé, ezért az ultrahang vizsgálat során a kóros szövet fekete foltként jelenik meg. Az úgynevezett PSA a prosztata mirigyei által termelt fehérje. Igaz, hogy a prosztatarák esetében a vér PSA szintje jelentősen megemelkedik, de ez a prosztata egyéb, nem daganatos megbetegedései esetén is előfordul, ezért a végleges diagnózis csak a szövettani vizsgálatot követően állítható fel.
Hererák
A hererák ritka daganatos megbetegedés, ami a fiatalabb korosztálynál fordul elő gyakrabban. Szűrése otthoni önvizsgálaton alapszik. Havonta egyszer javasoljuk mindkét here áttapintását. Amennyiben a páciens eltérést tapasztal, az urológiai szakvizsgálaton fizikális vizsgálattal, majd here ultrahang útján, valamint a szükséges laborvizsgálatok segítségével kerül sor a diagnosztizálásra.
Heveny és krónikus húgyúti fertőzések kivizsgálása
A húgyúti fertőzés a leggyakoribb, többnyire bakteriális eredetű fertőzések egyike, melynek során a fertőzést okozó kórokozók a húgycsövön keresztül jutnak be a húgyhólyagba. A kórokozók megtelepedése a szövetek gyulladását eredményezi. A fertőzés következményeként kialakulhat az alsó húgyúti fertőzésnek minősülő húgycsőgyulladás, illetve húgyhólyaggyulladás. A szövődmények kialakulása attól függ, hogy meddig jutnak el a kórokozók. Súlyosabb esetben felső húgyúti fertőzés, azaz vesemedence gyulladás is kialakulhat.
A húgyúti fertőzés diagnosztizálása a tünetek alapján, vizelet – és vérvizsgálatútján, illetve a húgyutak és a vese vizsgálatának segítségével történik.
Vizelettartási problémák
Az akarattól függetlenül jelentkező, húgycsövön keresztül történő vizeletvesztést inkontinenciának nevezzük, mely enyhe, középsúlyos és súlyos is lehet. A páciensek részletes kivizsgálásának egyes esetekben az urodinámiás vizsgálat is része, mellyel az inkontinencia oka is feltárható. Abban az esetben, ha a konzervatív kezelési módszerek nem vezetnek eredményre, a stressz inkontinencia (erőlködés hatására bekövetkező vizeletvesztés) teljes vagy részleges megszüntetésére alkalmazott eljárás az úgynevezett TOT műtét.
Vesekő
A vese a kiválasztásért felelős páros, bab alakú szerv. Funkciója szerint eltávolítja az anyagcsere során keletkezett bomlástermékeket, megszűri és tisztítja a vért, valamint szabályozza a szervezet vízháztartását.
A vesekő a vizeletképző és elvezető szervekben alakul ki, amikor a folyadék és az oldott anyagok közötti egyensúly felbomlik.
Kezdetben csak apró kristályok alakulnak ki, melyek több rétegben rakódnak egymásra, és ha huzamosabb ideig nem kerülnek ki a vizeletelvezető rendszerből, kövekké alakulnak, melyek az esetek többségében sárga vagy barna színűek.
A legjellemzőbb tünetek az éles, szúró, vagy görcsös fájdalom, hátfájdalom, véres vizelet, hányinger/hányás, valamint a haspuffadás.
Genetikai hajlam, nem megfelelő folyadékbevitel, egyoldalú táplálkozás, mozgásszegény életmód, húgyúti fertőzés, valamint vizelet pangás egyaránt állhat a vesekő képződés hátterében.
Az ismert tünetek megléte mellett a diagnózis felállításában nagy jelentősége van a hasi ultrahangnak, a CT urográfiának, valamint a vesefunkciós laborvizsgálatnak.
A vesekő típusai
A vesekőnek több mint húsz fajtája (kálciumkő, oxalátkő, húgysavkő, cisztinkő, struvit kő, stb.) ismert. A fő alkotóelem túlnyomórészt a kalcium-oxalát, kisebb mértékben a kalcium-foszfát. A sárga, vagy barna színű kövek méretüket tekintve a homokszemcsényitől egészen az ökölnyi nagyságig fejlődhetnek. A kő típusának megfelelően kialakított, egyénre szabott étrendi javaslatra a vizeletvizsgálat és a kő analízis után kerülhet sor.
A vese felépítése és funkciója
A vese páros, bab alakú szerv, mely hátul, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el, körülbelül derékmagasságban. Méretük 12 cm x 4 cm, tömegük kb. 140 gramm egyenként.
Egy egészséges, felnőtt ember veséje sima felszínű és élénkbarna színű. Kívülről egy három rétegű kötőszövetes tok veszi körbe.
A vese felel a kiválasztásért, eltávolítja a bomlástermékeket melyek az anyagcsere során keletkeznek, megszűri és tisztítja a vért, illetve szabályozza a szervezet vízháztartását, valamint az artériás vérnyomást.
A szervezetbe bekerülő, egyes idegen anyagokat – xenobiotikumok -, a nitrogén-anyagcsere végtermékeit (kreatinin, húgysav, urea) és az inaktivált hormonok egy részét, valamint a gyógyszereket is eltávolítja a szervezetből.
Amennyiben az anyagcsere normális termékeinek koncentrációja a szükséges – fiziológiás – értéket meghaladja, ezek a termékek (glukóz, tejsav, ketontestek) szintén kiválasztásra kerülnek a vese által.


A húgyhólyag felépítése
A húgyhólyag a vizelet tárolására szolgáló, izmos falú, nyálkahártyával bélelt üreges szerv. A kismedencében helyezkedik el. Férfiaknál a prosztatával, nőknél a hüvely elülső falával áll összeköttetésben. Hátsó felszínét a hashártya borítja. Három nyílással rendelkezik, a két húgyvezeték, valamint a húgycső számára.
A vesékből a vizelet a húgyhólyagba a húgyvezetékeken keresztül jut el, mely többrétegű hámjának és izmos falának köszönhetően képes alkalmazkodni nagyobb mértékű térfogatváltozásokhoz is. A vizelési inger akkor jelentkezik, amikor a húgyhólyagban felgyülemlett vizelet eléri a 300-350 ml térfogatot. A vizelet a húgyhólyagból a húgycsövön keresztül távozik. A húgycső nyílása körül található záróizom akaratlagosan nyitható, illetve zárható.
A here funkciója és felépítése
A herék férfi ivarmirigyek, melyek hímivarsejteket és hím nemi hormonokat – tesztoszteron – termelnek. Elhelyezkedésüket tekintve a herezacskóban találhatóak. Mellettük találhatók a mellékherék, melyek kanyargós csatornákból állnak és feladatuk szerint a hímivarsejteket tárolják. A herék az embrióban a hasüregben indulnak fejlődésnek, majd innen a gáttájékra szállnak le. A here vérellátása közvetlenül az aortából indul. A vér az ondózsinórban áramlik tovább, míg el nem éri a herét.
A herét kötőszövetes tok veszi körül, állományát csatornák alkotják. A spermiumok ezekben a kanyargós csatornákban termelődnek. A herecsatornák csírahámból épülnek fel. A herecsatornákban találhatók a Sertolli-féle sejtek, amelyekbe behatolva a hímivarsejtek egy érési folyamaton mennek át, illetve tápanyagokat vesznek fel. A herecsatornák közötti, úgynevezett Leydig sejtek a tesztoszteron termelésért felelősek, aminek a másodlagos nemi jelleg (testalkat, testmagasság, hang, stb.) kialakulásában van elengedhetetlen szerepe.
A mellékhere a here hátsó felszínéhez rögzített. Feji, testi és farki részből áll. Állományát mellékhere csatornák alkotják. A hímivarsejtek termelése itt már nem megy végbe, mindössze tárolódnak.
Az ondóvezeték a mellékhere farki részéből induló, izmos falú cső. A herezacskóban felfelé haladva a lágyékcsatornán keresztül jut a hasüregbe. A húgyhólyag mögött lefelé húzódva, ondókilövellő csatornaként nyílik a húgycsó, dülmirigyet átfúró szakaszába.


A prosztata funkciója és felépítése
A prosztata (dülmirigy) a férfi belső nemi szervek közé tartozó mirigy. A prosztata egészséges felnőtt férfiaknál 20-25 g tömegű, nagyjából gesztenye nagyságú, azonban idős korban megnagyobbodhat a hormonális változások hatására.
szerv leggyakoribb betegségei közé tartozik a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, a prosztata-gyulladás és a rosszindulatú daganatok.
Közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, körülvéve a húgycső kezdeti szakaszát. A prosztata mirigyfészkeinek kivezetőcsöve a húgycsőbe nyílik, ahogyan az ondóvezetékek is.
Felépítését tekintve, a prosztata izomszövettel körülvett mirigyekből áll, amelyet kötőszöveti tok vesz körül. A prosztatát alkotó simaizom mozgása szerepet játszik vizeletürítésnél, valamint az ejakuláció során távozó ondó kilövellésénél.
A mirigyekben termelődő prosztataváladék a hímivarsejtekkel és az ondóhólyag váladékával együtt képezik a férfi nemi váladékot, az ondót.
A prosztataváladék fő funkciója, hogy elősegítse a hímivarsejtek mozgását, illetve – lúgos kémhatásának köszönhetően – hogy semlegesítse a női hüvely savas kémhatását a hímivarsejtek életképességének érdekében.