Hematológia
A hematológia vizsgálati tárgykörébe elsősorban a véralvadási zavarok, vérszegénység, valamint a daganatos vérképzőszervi megbetegedések (például leukémia vagy limfómák) tartoznak.
Hol vehető igénybe a vizsgálat? Válasszon Klinikát!
A hematológia a belgyógyászat azon ága, amely a vér, valamint a vérképző- és nyirokszervek betegségeivel foglalkozik. Az elnevezés a görög eredetű haima „vér”, és a logosz „tudomány” szavakból tevődik össze.
Hematológiai megbetegedésre utaló tünetek lehetnek:
- sápadt bőr
- fáradékonyság, gyengeség érzet
- fázékonyság
- anémiák (vérszegénység), örökölt és szerzett
- vashiány
- vérzékenységi problémák
- megnagyobbodott nyirokcsomók és/vagy lép
- koncentrációs képesség csökkenése
- álmatlanság
- viszkető bőr, törékeny köröm
- szédülés, fejfájás, ájulás közeli állapotok
Mikor forduljunk hematológushoz?
Véralvadási zavarokkal
A test véralvadási rendszere akkor működik jól, ha egy sérülés helyén megfelelő mennyiségben olyan véralvadást elősegítő anyagot termel a szervezetünk, amely megakadályozza a nagyobb vérveszteséget. Ha túl nagy mennyiségben termeli ezt az anyagot, akkor fokozódik a véralvadás, vérrögök vagy mélyvénás trombózis alakulhat ki. Ha azonban nem megfelelő a véralvadás, vérzékenység léphet fel.
Trombózissal
Alattomos véralvadási betegség, amely sokszor teljesen észrevétlenül, markánsabb tünetek nélkül alakul ki. Lényege, hogy a vénákban vérrögök képződnek, amelyek részben vagy egészében elzárják a vér útját. .
Fontos, hogy a trombózisra utaló tüneteket komolyan vegyük, hogy megelőzhessük a későbbi, nagyobb baj kialakulását. Ilyen tünetek a feldagadt, piros, érintésre érzékeny, meleg végtag, ami legtöbbször a lábfej, boka, vagy a comb környékén jelentkezik
Vérszegénységgel
Szintén lassan, lappangva alakul ki, eleinte nem is okoz komolyabb tüneteket, vagy problémát életvitelünkben. Akkor beszélhetünk vérszegénységről, ha a vörösvértestek vagy a hemoglobin száma egy bizonyos határérték alá esik. Tünetei lehetnek a sápadtság, fázékonyság, fáradékonyság, csökkent koncentrációs képesség, fülzúgás, ájulás.
Leukémiával
Általában lassan fejlődik ki, így a panaszokkal többnyire csak később fordul orvoshoz a páciens. Előfordulhat, hogy más betegség kapcsán végzett laborvizsgálat során derül ki, hogy valamilyen csontvelőt érintő betegségről van szó, mivel a fehérvérsejtek számában észlelhető változás szembetűnő. Jellegzetes tünetei a láz, fogyás, fejfájás, gyakori fertőzések, csontfájdalom, a nyirokcsomók, a lép vagy a máj megnagyobbodása, heves szívdobogás.
Limfómával
A betegség a limfocitákat, azaz a nyirokrendszer sejtjeit támadja meg, amelyek rákos sejtekként kezdenek el viselkedni, szaporodni és növekedni a szervezetben. Legjellegzetesebb tünete a szemmel láthatóan megduzzadt nyirokcsomók, amelyekben a felgyülemlett kóros limfociták csomókba rendeződnek. Ezen felül pedig még a megmagyarázhatatlan gyakorisággal visszatérő láz, izzadás, fáradékonyság, nehézlégzés, köhögés és étvágytalanság lehetnek a betegségre utaló tünetek.
Mi történik a hematológiai szakrendelésen?
A hematológiai vizsgálat a beteg kórtörténetének, öröklődő betegségeinek, illetve tüneteinek megismerésével kezdődik. Ezt követi az általános fizikai vizsgálat (nyirokcsomók, valamint a lép állapotának vizsgálata). A nyirokcsomók megnagyobbodása utalhat valamilyen hematológiai megbetegedésre, ezért a vérvétel indikálásán túl további vizsgálatok meghatározására is sor kerülhet.
A fehérvérsejtek, vörösvértestek és a vérlemezkék aránya, azok egészsége létfontosságú. Bármelyikük mennyiségi változása zavart okozhat a szervezet normál működésében. Ezen vérkép eltérésekre egy rutinszerű vérvétel során könnyen fény derülhet. A pontos laboratóriumi tételeket a hematológus határozza meg a szakrendelés alkalmával.
Mivel azonban a vérkép eltérései nem feltétlenül utalhatnak nyirokszervi- vagy csontvelő károsodásra, hanem lehetnek valamilyen fertőzés vagy autoimmun kórképek, a szakorvos javasolhat további, gasztroenterológiai vizsgálatokat.
Bizonyos esetekben szükség lehet a csontvelők vagy a nyirokcsomók citológiai mintavételére és azok szövettani elemzésére.
A fentieken túl adott esetben képalkotó eljárások segíthetik a pontos diagnózist ultrahang, CT vagy MR formájában.