Gerincsebészet

Alapvetően akkor küldik a szakorvosok gerincsebészhez a beteget, amikor a konzervatív (nem sebészi) kezelésekkel nem érnek el a páciens számára kielégítő eredményt.

A gerincet érintő betegségek tüneteit tekintve döntően helyi, gerinc menti, illetve végtagba sugárzó fájdalom, ami leggyakrabban jelentkezni szokott. Ritkábban zsibbadás, érzészavar lép fel a végtagokon (egyiken vagy többön), vagy akár a törzsön. Még ritkább, hogy a gerincbántalomhoz a végtagok, esetleg a törzs izmainak gyengülése, a végtagok mozgászavara, vagy a vizelet-, székletürítés zavara társul.

Ha hirtelen, egyik napról a másikra lép fel izomerő csökkenés (pl. nem tudja a beteg mozgatni a lábfejét, vagy kiesnek a kezéből a tárgyak, mert nem bírja el azokat, vagy járásképtelenné válik a beteg), akkor javasolt sürgősen orvoshoz fordulni. A vizelet, széklet ürítés hirtelen nehezítetté válása, mely esetleg a fenékpartok, a végbélnyílás körüli vagy a combok belső oldalának érzéscsökkenésével társul szintén aggodalomra okot adó tünetek. Ilyen esetekben célszerű sürgősségi osztályra menni, ahol gyorsan tudnak diagnózishoz jutni.

A leggyakoribbak az elhasználódás talaján kialakuló, úgynevezett degeneratív betegségek, melyek kezelésében a gerincsebész általában a reumatológussal, neurológussal, gyógytornásszal, fizikoterapeutával, masszőrrel karöltve, egymás munkáját segítve dolgozik együtt a beteg állapotának javítása érdekében. Az ilyen, kopás talaján kialakuló betegségek esetén is csak ritkán van szükség sebészi beavatkozásra. Többnyire akkor, ha a nem sebészi, azaz konzervatív kezelések nem vezetnek eredményre. Előfordulhat ritkán olyan is, hogy a gerincen áthaladó gerincvelő vagy az abból ki- és belépő ideggyökök károsodása, megnyomódása miatt a beteg neurológiai (idegrendszeri) állapota hitelen romlik (pl. elgyengül a lába). Ilyen esetben sürgős műtétre lehet szükség.

Bár akadnak a gerincet érintő olyan törési típusok, gyulladásos betegségek és még olyan daganatok is, melyek kezelése egyáltalán nem, vagy nem feltétlen igényel sebészeti beavatkozást, az ilyen jellegű betegségeknél alapvetően gerincsebész véleményezése javasolt.

Általánosságban a gerincsebészetben a gerinc statikai és stabilitási problémái, illetve a gerincen át húzódó gerincvelő, az abból ki- és belépő ideggyökök megszorulása, illetve azok saját betegségei miatt kerül sor. Gyakori a porckorckorongsérv (gerincsérv) –  discus hernia -, mely természetesen a gerinc összes mozgó szakaszát (nyak, hát, derék) érintheti.

Szintén gyakori a gerinccsatorna falait alkotó képletek elhasználódásából, túlterhelődéséből fakadó deformálódása, mely a gerinccsatorna szűkületéhez vezethet. A kopás, elhasználódás talaján gyakran alakulnak ki a kor előrehaladtával deformitások, illetve a deformitások oka lehet veleszületett eltérés és ismeretlen ok is.

Gyakori a balesetből fakadó gerinctörés, vagy ficam és gyakori a csontritkulás miatt fellépő csigolyaösszeroppanás (mely szintén lényegében törés, csak nem nagy, hanem kis energiájú terhelésre alakul ki). Ezektől jóval ritkábbak a daganatos megbetegedések, melyek érinthetik a gerincvelőt, az abból ki- és belépő ideggyököket, ezen képleteket ölelő hártyarendszert, valamint a gerinc strukturális elemeit (csont, porc, stb.). Szintén ritkák a gyulladásos kórképek, melyek lehetnek immunbetegség részei, vagy fertőzéses eredetűek. Még ritkábbak az egyéb fejlődési rendellenességek.

A főbb kezelt gerincbetegségi körök:

• Porckorongsérv (gerincsérv)
• Gerinccsatorna-szűkület, ideggyökcsatorna-szűkület
• Gerincferdülés (scoliosis)
• Csigolyacsúszás
• Gerincegyensúlyi zavarok
• Gerinctörések
• Csontrikulásos (osteoporosis) csigolyaösszeroppanás
• Gerincdaganatok (lehet áttét és helyben kialakuló)
• Gerincvelő daganatok
• Agyhártya daganat
• Porckoronggyulladás (discitis)
• Porckorong és környező csigolyák gyulladása (spondylodiscitis)

Azt fontos megérteni, hogy a felsorolt elváltozások sokszor együtt, egymásra épülve jelentkeznek. Alapvetően a legtöbb elhasználódásos (degeneratív) betegség az két csigolya kapcsolatának betegsége és az, hogy a kapcsolat zavara mit eredményez, az eltérő lehet.

A porckorongsérv betegség például nem önálló betegség, hanem a két csigolya kapcsolatának problémája, mely közt a korong beteggé vált. Ezt azért fontos megérteni, mert sokszor nem lehet „önmagában” a beteg problémáját leegyszerűsíteni a porckorong sérvesedésére, azaz a megoldása is komplikáltabb lehet, mint egy kisebb „porckorongsérv műtét”.

A gerinchez köthető kórképek esetén általában először a betegeket a neurológus, reumatológus, ortopédus, háziorvos látja.

Amennyiben úgy találja vizsgáló orvos, hogy nem szükséges a képalkotás (MR, CT, RTG), úgy nem sebészi kezeléseket javasol először (természetesen panaszok, tünetek fényében). Tudni kell, hogy nem kell azonnal feltétlen képalkotó vizsgálat.

Ha a betegség súlyosabbnak látszik, akkor képalkotó vagy egyéb vizsgálatra küldik a beteget. Szintén a tünetektől panaszoktól függően (hogy azok mennyire súlyosak, sürgősek) vagy visszarendeli magához a reumatológus, neurológus, ortopédus a beteget vagy a képalkotó eredményével azonnal tovább küldi a beteget olyan szakrendelőbe, ahol gerincsebész dolgozik.

A gerincsebészeti konzultációnak képanyag (MRI, CT, RTG) hiányában nincs értelme, mivel annak hiányában a sebész nem sok hasznosat tud mondani. A gerincsebészeti konzultáción a sebész áttekinti a gerincet illető képanyagot, az egyéb, esetlegesen meglevő és értékeléshez szükséges leletek (pl. csontsűrűség vizsgálat eredménye, elektrofiziológiai vizsgálat eredménye), megvizsgálja a beteget és kialakítja a véleményét. Amennyiben a sebész úgy találja, hogy a betegnek sebészi ellátása javasolt, vagy szóba jöhet, akkor arról tájékoztatja.

A gerincsebészeti beavatkozás általános céljai, hogy a beteg fájdalmai és neurológiai tünetei enyhítésre, szerencsés esetben megszüntetésre kerüljenek. A beavatkozások alapvetően arra irányulnak, hogy a betegnek terhelhető, stabil, kiegyensúlyozott gerince legyen és a gerincen áthaladó idegképletek a nyomás alól, a megszorult állapotból felszabaduljanak. Értelemszerűen daganatos kórképekben a fenti célok mellett cél lehet a daganat eltávolítása, méretének csökkentése. Gyulladásos kórképekben pedig cél a gyulladt terület kitisztítása, a kórokozó azonosítása is.

A fenti célok elérésére számos eszköz és műtéti típus létezik.

Az idegek és gerincvelő felszabadítása sok estben többféle módon elérhető, úgynevezett direkt és indirekt módon. Direkt alatt ez esetben azt értjük, hogy a gerincet feltárva a felszabadítandó képletet felkeresve szüntetjük meg a szűkületet. Az indirekt módszer azt jelenti, hogy közvetett módon a felszabadítandó képlet környezetét úgy manipuláljuk eszközösen, hogy végeredményben a szűkület megszűnjön.

A stabilizáláshoz, deformitáskorrekcióhoz rudas-csavaros, lemezes-csavaros, csigolyákat összekötő implantátumok, porckorongok eltávolítása esetén azok helyére ültetett mozgó vagy fix távtartók, illetve a csigolyák megerősítésére azokba fecskendezhető „csontcement” kerül általában alkalmazásra.

Sok esetben elég kisebb beavatkozás, mely során implantátumra nincs szükség, míg más esetekben azok nélkülözhetetlenek.

A gerinc elérhető, feltárható adott esetben minimál invazív módszerekkel, azaz kis metszésekből, szúrásból, míg van mikor klasszikus, nyílt beavatkozás a célravezető.

A sebészeti terv mindig a panaszok, tünetek, képanyag és nem utolsósorban a beteg általános állapotának, társbetegségeinek értékelése alapján történik.