Lymphogranuloma Venereum (LGV)
A Chlamydia trachomatis (Ct) egy Gram-negatív, obligát intracelluláris kórokozó, amely a világszerte több mint 110 millió szexuális úton terjedő betegségért felelős, melynek következményei lehetnek súlyosabb esetekben kismedencei gyulladásos betegségek, méhen kívüli terhesség és a meddőség. A C.trachomatis fertőzés okozhatja a lymphogranuloma venereum (LGV) betegséget is, amely egy krónikus betegség.
AZ LGV betegséget okozó invazív Chlamydia trachomatis (L1,L2,L3) törzsek az uro/-anogenitális szervek nyálkahártyáján behatolva a regionális nyirokutakon át terjednek és a lokális elváltozáson túl a lágyéki nyirokcsomó duzzanatát okozzák. A behatolási kapu függvényében különféle tünetek kísérhetik a klasszikusan 3 stádiumú megbetegedést.
Endémikus trópusi/szubtrópusi formája Európában ritka, 2003-2004 során azonban egy hollandiai járvány kapcsán fény derült a homo-/biszexuális férfipopulációban (MSM) halmozódó proctitises esetekre. Azóta számos európai országban ez a rizikócsoport (elsősorban a HIV-pozitívok) tekinthető az LGV által leginkább veszélyeztetett közösségnek.
Fertőzőforrásként a tünetmentes hordozók is szerepelhetnek, ezért is kiemelt jelentőségű a kontaktuskutatás és a rizikócsoportba tartozók szűrése. Irodalmi adatok alapján ugyanis a rectalis LGV-pozitív Chlamydia-fertőzöttek akár egynegyede is tünetmentes lehet.
Bár az LGV tünetei a fertőzés behatolási helyétől és a fertőzés stádiumától függően változhatnak, a genitális fekély és a lágyéktáji nyirokcsomó-gyulladás a betegség klasszikus megjelenési formái.
Laboratóriumi diagnózis szexuális úton szerzett LGV-ben
A Medicover Diagnosztikai Központ új differenciál diagnosztikai tesztje alkalmas a C. trachomatis (LGV) meghatározására genitális mintákból. Az LGV-diagnózis a gyanús klinikai tünetekkel jelentkező, rizikócsoportba tartozó betegek esetében is célzott molekuláris biológiai vizsgálatokat igényel, mivel a feltételezett etiológiai ágens genocsoport-szintű azonosítását igényli. A levett mintákból a Chlamydia trachomatis hagyományos PCR-módszerrel történő DNS-kimutatását követően specifikus LGV-realtime PCR-rel lehet megerősíteni a diagnózist.
Mikor ajánlott a vizsgálat elvégzése?
STI fertőzött egyéneknél (HIV-, HBV-, HCV-pozitivitás, illetve egyéb frissen diagnosztizált nemi betegség kapcsán); szexmunkásoknál, MSM férfiaknál, C.trachomatis pozitív minták esetében.
Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?
A vattapálcával (vagy speciális PCR-mintavevővel) levett genitális minták steril fiziológiás sóoldatba áztatva vagy trasznport közegben belemosva, hűtve napokig tárolhatóak a vizsgálat elvégzéséig.
Hogyan készüljek fel a vizsgálatra?
A diagnózishoz elengedhetetlen a releváns mintavétel, ami az adott elváltozásoknak megfelelően leggyakrabban a primer anogenitális, ulceratív léziókból származó minta, vagy anorektális, hámsejtdús váladék, illetve ágyéki nyirokcsomó-aspirátum vételére irányulhat.
A mintavétel különösebb előkészületet nem igényel, a nap bármely szakaszában elvégezhető, étrendi előírás nincs. Javasoljuk azonban, hogy a mintavétel előtti 4 órában kerülje az illatosított tusfürdők, intim zuhanyok használatát.
Mit jelent az eredmény?
Pozitív eredmény esetén kezelőorvosa kórelőzménye és az összes lelete alapján állítja fel a végleges diagnózist és határozza meg a szükséges terápiát.
Pozitív eredmény esetén, partner/partnerek szűrése feltétlenül ajánlott.
