Fül-orr-gégészet

Az általános fül-orr-gégészeti szakvizsgálat során a fül, az orr- és melléküregeket, a szájüreget, a garatot, a gégét, a nyálmirigyeket valamint a nyaki régiót vizsgáljuk. A korábbi betegségek és a fennálló panaszok függvényében az alapvizsgálatot követően további, kiegészítő vizsgálatokra kerülhet sor.

A fül-orr-gégészeti szakrendelés keretében az anamnézis felvételét követően a kórelőzmények ismeretében az alábbi vizsgálatok elvégzésére kerülhet sor:

Amennyiben a vizsgálat során valamilyen eltérést, elváltozást észlelünk, annak kezelését is elvégezzük (cerumen eltávolítás, aphta ecsetelése stb.). Légúti allergia gyanú esetén Prick-teszt elvégzésére is lehetőség van.

• heveny, illetve idült gyulladások az orr, garat és gége területén
• nyelési zavarok
• hangképzési problémák
• allergiás panaszok, tüsszögés
• tartós köhögés
• torok – és orrmandulával összefüggő panaszok
• hosszabb ideje fennálló orrdugulás, orrváladékozás
• horkolás
• fej-nyaki daganatok

• Mandulaműtét (orr és torokmandula műtétek)
• Orrsövényplasztika – légúti szűkület műtét (szeptoplasztika), orrsövény műtét
• Orrkagyló kisebbítő műtét, orrkagyló plasztika (Mucotomia)
• Pajzsmirigy sebészet
• FESS műtét (Funkcionális endoszkópos orrmelléküreg műtét)
• Éjszakai légzéskimaradás diagnózisa (alvásendoscopia) és sebészete
• Jóindulatú gégebetegségek sebészete
• Jóindulatú nyaki elváltozások, jóindulatú daganatok sebészete
• Fejen és nyakon elhelyezkedő jóindulatú bőrelváltozások sebészete
• Nyakon, szájüregben, garatban lévő tályogok megnyitása

A külső -, középső -, valamint belső fülből álló fül a hallás és az egyensúlyozás érzékszerve. A külső fül része a fülkagyló, a külső hallójárat valamint a fülcimpa. A külső fül végén a dobhártya található. A középfülben a hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel) adják tovább a csigának a levegő rezgéseit. A folyadékkal teli csigában található Corti-féle szervben a rezgések ingerületté alakulnak át. Az agy hallóközpontjába az idegi jeleket innen a hallóideg közvetíti tovább.

A működés szempontjából megkülönböztetünk egymástól hangvezető és hangfelfogó rendszert. A fülkagyló, a hallójárat, a dobhártya, a hallócsontok és a labyrinthfolyadékok a hangvezető rendszerhez, míg a Corti-szerv ingerfelvevő szőrsejtjeitől az agykéregig tartó szakasz a hangfelfogó apparátushoz tartozik.

Az emberi hallás esetében a külső -, valamint a középfül veszi föl és vezeti a hangokat, melyeket a belső fül neurális jelekké alakít át, amit a hallóideg vezet tovább. Ezután megkezdődik az előfeldolgozás és a szűrés, melyet az észlelés követ.

Az emberi fül számára még halláskárosodás nélkül befogadható hangerősség tartománya 30 és 80 decibel között van. A 120 decibelnél erősebb hang maradandó halláskárosodáshoz, illetve süketséghez vezethet.

Az orr, mely a légzést segíti elő, a felső légutak első szakaszát alkotja. Az orrüreg a csontos orrsövénnyel két, szimmetrikus részre osztott nyálkahártyával bélelt üreg az orr mögött, mely a koponyacsontokban folytatódik a szomszédos melléküregek révén.

Az orr vázát csont, porc, illetve kötőszövet alkotja, melyet kívülről bőr fed, belülről nyálkahártya bélel. Az orrhát az orrcsúcsban ér véget. Az előrefelé nyíló orrnyílásokat az orrsövény alsó része választja el egymástól. Az orr porcai határozzák meg az orr alakját. Az orrüreg csontos vázát több csont alkotja.

A gége a garat alsó része előtt, az alsó légutak kezdetén helyezkedik el. Funkciója szerint azért felel, hogy a táplálék és a nyál ne kerüljenek az alsó légutakba. Lehetővé teszi a nyelés és a légvétel együttműködését. A hangképzésben és a mély légutak védelmében egyaránt fontos szerepet játszik.

A gége vázát a pajzsporc, gyűrűporc, a kannaporcok, illetve a gégefedő és a rugalmas járulékos porcok és szalagok képezik. A gége porcai között feszülnek a gége izmok, szalagok, valamint a membránok, melyek a gégeporcok funkcionális szempontból elengedhetetlen mozgásait segítik elő. A gégeizmok a hangrést nyitják és zárják, valamint a hangszalagokat feszítik.