Csontsűrűség mérés, ODM

A csontsűrűség mérés vizsgálat (oszteodenzitometria, röviden ODM) a csontok ásványianyag-tartalmának mérésére szolgál.

A vizsgálat elvégzése akkor javasolt, ha csontritkulás gyanúja merül fel, illetve az alkalmazott terápia hatékonyságát szeretnénk nyomon követni.

Az emberi test csontváza 206 változatos formájú és nagyságú csontból áll, ami testünk súlyának nagyjából 20%-át teszi ki. A csontokat csontszövet építi fel, melynek 40%-a víz, a fennmaradó 60%-ot pedig szilárd alkotórészek adják. Ezek aránya 60-70%-ban szervetlen (kalcium, magnézium, alkáli sók stb.) állomány és 30-40%-ban szerves (osteokollagén rostok, osteocalcin) alkotórész. A szerves alkotórészek biztosítják a csontok rugalmasságát, a szervetlenek pedig azok merevségét, ellenállóságát. Emiatt a legellenállóbb szövettípus a szervezetben.

A csontszövetben található sejttípusok közt megkülönböztetünk csontképző (osteoblast), csont (osteocyta) és csontfaló (osteoclast) sejteket.

A csontok képződése már az embrionális szakaszban elindul, először a szerves, majd a szervetlen állomány alakul ki. Gyermekkorban a csontképző sejtek építik a csontszövetet, melyben a szivacsos állomány szerkezete az élet során a terhelésnek megfelelően újra és újra átrendeződhet. Ebben a csontfaló sejteknek is nélkülözhetetlen szerepe van. A csontok végleges állományukat 25-30 éves korra érik el. A felnőtt ember szervezetében a két sejttípus aktivitása egyensúlyban van, azaz a csonttömeg változatlan. A maximális csonttömeg elérése után megkezdődik a csökkenés, a csontfaló sejtek elkezdik pusztítani a csontállományt, ami által fokozatosan csökken a csonttömeg.

A csontritkulás egy olyan anyagcsere betegség, amelyben a csontokat építő és bontó szakasz közötti összhang felbomlik és ennek következtében csontképződés lelassul, leépülése fokozódik, ezért a csontozat mennyisége csökken, az összetétele pedig romlik. A csontokat felépítő csontgerendák vastagsága lecsökken és a gerendák közötti távolság megnő.

A betegség a változókori hormonszint változás miatt nőknél jóval gyakoribb, mint férfiaknál, továbbá növelheti a kialakulás kockázatát az alacsony calcium bevitel, az alacsony testsúly, a dohányzás és a mozgás szegény életmód, pajzsmirigy túlműködése és egyéb hormonális problémák.

A csontveszteség mindkét nemnél az ötvenes években kezdődik, azután a nőknél gyorsabb ütemben folytatódik, mint a férfiaknál. A nők életük során csontozatuk úgynevezett kérgi rétegének 35%-át, míg a szerkezeti tartók 50%-át vesztik el.

A csontritkulás tünetei sokszor nem tűnnek fel a betegnek, szinte észrevétlenül alakul ki és az első csonttörésnél derül rá fény. A „lappangási idő” alatt intő jel lehet a fáradtság, a terhelésre fellépő fájdalom, a testmagasság csökkenése, a háti görbület. A későbbiekben azonban vezető tünet lehet a fájdalom, ami a könnyen kialakuló csonttörés, vagy a láthatatlan csontgerenda törés következményeként jelentkezik, valamint az erősödő hát és derékfájdalom. Leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik.

Az alábbi esetekben célszerű csontsűrűség mérést végezni:

• Ha fent leírtak alapján magas a csontritkulás kockázata
• Nőknél változó korba lépés után
• Osteoporosisra jellemző panaszok megléte esetén: ha a beteg csontfájdalomra, hátfájásra panaszkodik, illetve gyakran szenved csonttörést
• Ha felmerül az oszteomalácia (csontlágyulás) gyanúja
• Egyes csontritkulásra hajlamosító kórképek megléte esetében: cukorbetegség, a pajzsmirigy alulműködése, a parathormon elválasztásának zavara, vagy vesebetegségek esetében.
• Trauma nélküli csonttörés esetén
• A csontritkulásban szenvedő páciensek állapotának és a terápia sikerének nyomon követésére.

A csont sűrűségét az úgynevezett oszteodenzitometriás (ODM) vizsgálat segítségével mérhetjük meg. Az eljárás lényege, hogy a készülék által kibocsátott röntgensugarakat a csontok elnyelik, ami alapján következtetni lehet azok összetételére. Ahol nagyobb tömegű a csont, ott jobban elnyeli a sugárzást, ahol azonban ritkább, kisebb tömegű, jóval kevesebb energiát nyel el.

A csontsűrűség vizsgálat a Medicover Alkotás Point Klinikán történik, Lunar DPX-MD+ típusú ODM készülékkel. A mérés röntgenvizsgálathoz hasonló, a beteg a vizsgálat során a hátán fekszik, amíg a gép felvételeket készít a csípő és az L-S gerinc régiójában.

A vizsgálat gyors, alacsony sugárterhelés mellett nagyjából 20 percet vesz igénybe és teljesen fájdalommentes.

Az áthaladás után megjelenő, megmaradó sugármennyiség alapján számítógép határozza meg a BMD értéket, azaz az ásványi csontsűrűséget (BMD, bone mineral density). Az érték függ a beteg nemétől és korától, ezért az adatokat a számítógép a benne lévő adatbázis alapján az azonos korú és nemű népesség átlagértékéhez hasonlítja és statisztikailag kiértékeli.

A T-score értéke az optimális csonttömeg átlagértékétől mért eltérést mutatja, mely egyúttal arányos a csonttörés kockázatával is. Ha a T-score -1,0 feletti értéket mutat, az érték a normális tartományba esik. Csontritkulásról  -2,5-ös T-érték esetén és ez alatt beszélünk. A lelet további két adatot is tartalmaz: az S-score megmutatja a mért és az átlag magyar normális fiatalkori csúcs-csonttömeg viszonyát, a Z-score pedig a mért csonttömeg és a korban hozzáillő normál magyar csontérték viszonyát.

Fontos tudni, hogy korábban törést szenvedett csonton nem javasolt mérést végezni, illetve az esetlegesen beültetett fém implantátumokról mindenképpen tájékoztassa kezelőorvosát és a vizsgálatot végző operátort is.

Az ODM vizsgálati eredménye megmutatja, hogy van-e csontállomány-vesztés vagy csontritkulásra utaló jel, de a folyamat okának tisztázásához laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatok is szükségesek. A vizsgálaton kapott lelettel javasoljuk, keresse fel a vizsgálatot javasló reumatológus szakorvost, aki szükség esetén további vizsgálatokat, illetve a megfelelő terápiát fogja javasolni.