• Az altatóorvos tevékenysége sokrétű, melyben elsőbbséget élvez, hogy a műtét alatt biztosítsa a legteljesebb és legbiztonságosabb fájdalomcsillapítást.
• Az aneszteziológus feladata ellenőrizni a beteg életfunkcióit, kideríteni, hogy a kiemelkedő fontosságú élettani funkciók (keringés, légzés, vese- és májműködés, valamint az idegrendszeri állapot) igényelnek-e külön felügyeletet, speciális kezelést vagy előkészületet.

• Az aneszteziológus tudja megállapítani azt is, hogy a beteg szervezete „kibírja-e” az altatást vagy inkább helyi vagy regionális érzéstelenítést kell alkalmazni (például epidurális érzéstelenítés).
• Megítéli, hogy jár-e komolyabb veszélyekkel az altatás az adott beteg esetében.
• Meghatározza a műtét előtti megelőző intézkedések szükségességét.
• Meghatározza, mire kell ügyelni és milyen kezelések szükségesek a beavatkozás alatt és után.

Miután az orvos kiválasztotta az érzéstelenítés fajtáját, beállíthatja a „premedikációt”. Ez azt jelenti, hogy meghatározza annak a gyógyszernek a mennyiségét, amelyet szájon keresztül vagy injekció formájában juttatnak be a szervezetbe, és amelynek célja a beteg megnyugtatása, „ellazítása” a műtőbe kerülés előtt.

A műtéti beavatkozás előtt a beteg alapos orvosi kivizsgáláson esik át. Az előzetes kivizsgálás függ a műtét jellegétől és az orvos javaslatától, de javarészt egy teljes laboratóriumi vérképet, EKG vizsgálatot és mellkas röntgent tartalmaz.

A meglévő állapotfelmérő vizsgálatok eredményeit az aneszteziológus orvos elemzi, majd részletesen kikérdezi a pácienst minden olyan körülményről, amely befolyásolhatja a műtét, és az altatás vagy érzéstelenítés sikerességét:

• a beteg műtét előtti állapota
• alkalmazott gyógyszerek
• korábbi vagy jelen pillanatban fennálló betegségei
• korábbi műtétek és azok lefolyása
• gyógyszerérzékenység
• egyéb allergiák

A műtétet megelőzően sor kerül még egy konzultációra, amikor az altatóorvos felméri, hogy történt-e a változás az előző vizsgálat óta, valamint megbeszéli a pácienssel a műtét előtti és utáni teendőket.

Az altatóorvosok által alkalmazott fájdalomcsillapítási és érzéstelenítési módszerek attól függően különböznek, hogy kiterjednek-e az egész testre (általános vagy helyi érzéstelenítés), illetve a beteg tudata megmarad-e a beavatkozás során vagy sem.

A páciens intravénásan vagy maszkon keresztül adagolt altatószerek hatására a tudatát és a fájdalomérző képességét is elveszti.

Bizonyos esetekben a beteg izmainak ellazítása is szükséges, így izomrelaxáns gyógyszerek is beadásra kerülnek. Ez esetben a légzőizmok sem működnek, így a műtét alatt gépi lélegeztetés szükséges.

A műtét végére csökken az altatószer hatása, és a beteg tudata és légzése is magától visszatér. Ilyenkor előfordulhat, hogy az alkalmazott gyógyszerek mellékhatásaként émelygés, hányinger, esetleg hányás, fejfájás lépnek fel, amik azonban fájdalomcsillapítókkal könnyen kiküszöblhetőek, és enyhíthetők a tünetek. Hasi és mellkasi műtéteknél alkalmazott megoldás.

Gerincközeli érzéstelenítési mód, amely során egy vékony tű segítségével a gerinccsatorna megfelelő részébe (az epidurális térbe) adják az érzéstelenítőt, így a gerincvelőben futó idegek blokkolásával érhető el a fájdalomcsillapító hatás. Ez esetben a páciens végig tudatánál marad, csak az operálandó területet (a test tűszúrás alatti jelentős részét) ellátó érzőidegek kerülnek blokkolásra. Alsó végtagi vagy hasi műtéteknél szokás alkalmazni.

Általában akkor alkalmazzuk, amikor elegendő a műtéti területhez kapcsolódó, azt beidegző idegrostok működésének felfüggesztése érzéstelenítő szerek adagolásával. Alkalmazásával elkerülhetők az altatás utáni esetleges kellemetlenségek, mint például a fejfájás, émelygés, hányinger.

Szájsebészeti és bőrgyógyászati beavatkozások során alkalmazzuk, többnyire a műtétet végző orvos adja be a betegnek injekció formájában.

Ezek kiküszöbölése végett kerül sor az aneszteziológiai konzultációra. Az általános fizikális és terheléses vizsgálatok mutatnak arra rá, hogy a beteg szervezete „elbírja-e” az altatást.

Körültekintő alkalmazás mellett a kockázatok minimalizálhatók és a mellékhatások kezelhetők. Azonban a legnagyobb odafigyelés mellett is felléphetnek előre nem látott következmények. Kórházunk minden esetre felkészülten reagál:

• Az anesztézia – főként az általános érzéstelenítés (altatás) – leggyakoribb szövődménye a torokszárazság, kaparó érzés a torokban. Ez ellen speciális gargalizáló folyadékkal, szájon át bevitt folyadék terápiával védekezünk.
• Bizonyos műtétek során az operáció után hányinger és hányás is várható. Ezt megelőzendő már a műtét előtt és a műtét alatt is adunk a páciensnek hányáscsillapító gyógyszert, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket.
• Gyakran előfordul emellett remegés, hidegrázás, mely ellen a műtét során az Ön testének melegítésével, testhőmérsékletre melegített infúzió adásával, és a műtét után komfort érzetet biztosító meleg  ágynemű használatával igyekszünk védekezni.
• Érzéstelenítésen átesett pácienseink gyakran panaszkodnak fejfájásra, zavartságra. Ez azonban átmeneti, és megfelelő gyógyszerekkel megelőzhető.