Kálium
A kálium egy pozitív töltésű elektrolit, mely a többi ásványi anyag molekulával (pl. nátrium, klorid) együtt a szervezet folyadékháztartásának szabályozásáért felel. Legfontosabb feladata a nátriummal együtt az idegrendszeri ingerületátvitel, de az izomműködésben, a sejtek energiaellátásában és a sav-bázis egyensúly fenntartásában is fontos szerepet játszik. Minden folyadékban jelen van a szervezetünkben, de legnagyobb mennyiségben a sejtek belsejében található, nagyjából 150g mennyiségben. Ha a kálium szintje túl magas (hyperkalaemia) vagy túl alacsony (hypokalaemia), nő a szívritmuszavar, lézgzéselégtelenség és shock kockázata.
Mit mutat a vizsgálat?
A vizsgálat megmutatja az esetleges elektrolitegyensúly-zavart, hyperkalaemiás és hypokalaemiás állapotokat.
Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?
A kálium szintjének mérése legtöbbször általános kivizsgálás keretein belül zajlik a többi elektrolittal együtt, de veseelégtelenség, dialízis esetén és szívbetegek kivizsgálásakor is elrendelheti a szakorvos a vizsgálatot.
Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?
A vizsgálathoz vénából vett vérmintára van szükség.
Mire utalhat az eredmény?
A túl magas kálium szint (hyperkalaemia) oka leggyakrabban a veseelégtelenség, de Addison-kórt (mellékvese károsodás), cukorbetegséget vagy dehidratációt is jelezhet.
Alacsony káliumszint (hypokalaemia) ritkábban fordul elő, oka a hasmenés és hányás. A kálium alacsony szintje szívproblémákhoz és izomgyengeséghez vezethet.
Mi a teendő a vizsgálat után?
A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel belgyógyász vagy hematológus szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.