Foszfor (foszfát, PO4)
A foszfor oxigénnel egyesülve, foszfátok formájában van jelen a szervezetben. Legnagyobb arányban a csontokban található, ezen kívül a harántcsíkolt izomszövetekben, valamint nagyon kis arányban az idegszövetekben, illetve a vérplazmában is jelen van. A foszfátok fontos szerepet játszanak a sejtek anyagcseréjében és energiatermelésében, a csontok növekedésében és anyagcseréjében, az izmok és idegek működésében, valamint a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában.
A szervezet foszfát szintje szorosan összefügg a vér kalcium szintjével, melyet a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon szabályoz, alakítva ezzel egyidejűen a szervezet foszfáttartalmát is.
A foszfor táplálék útján jut a szervezetbe, a belekből felszívódó, illetve a vesék által kiválasztott mennyiséget hasznosítja. Magas foszfortartalmú élelmiszerek közé soroljuk a gabonaféléket (rozs, búza), a hüvelyeseket (bab, borsó, lencse), a tejtermékeket, illetve a vörös húsokat. A készételek és szénsavas üdítők azonban sok foszfort tartalmaznak, amik hozzájárulhatnak a túlzott foszfor bevitelhez, ezért ezeket fogyasztását érdemes mérsékelni a megfelelő kalciumszint fenntartása érdekében.
Mit mutat a vizsgálat?
A szervezet foszfor szintjének, azaz a foszfát koncentrációjának vizsgálata segít egyes csont- illetve endokrin (mellékpajzsmirigy, vese) betegségek diagnosztizálásában, valamint a bélrendszert érintő állapotok (pl. felszívódási zavar) súlyosságának meghatározásában.
Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?
Szerteágazó szerepéből adódóan, a foszfát, mint az egyik alapvető ion, szintjének meghatározása legtöbbször része az általános laboratóriumi kivizsgálásnak.
A foszfor szint vizsgálatát leggyakrabban akkor rendeli el a szakorvos, ha a kalcium hasznosulása a szervezetben nem megfelelő, amit kimutathat korábbi laboratóriumi vizsgálat, vagy tünetek utalnak rá (fáradékonyság, izomgörcs, izomgyengeség).
A vizsgálat segítségével diagnosztizálhatók a bélrendszert érintő betegségek is, melyek gátolják a kalcium, a magnézium és a foszfor felszívódását, illetve a vesék elégtelen működése, valamint hormonális problémák is.
Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?
A vizsgálat történhet vérmintából, melyhez vénából vett minta szükséges. Ehhez nem szükséges éhgyomor.
Vizeletből történő vizsgálathoz 24 órás gyűjtött vizeletből származó 10 ml minta szükséges.
Mire utalhat az eredmény?
A normál értéknél alacsonyabb foszfát szintet okozhatja foszforhiányos étrend (hiányos táplálkozás, alkoholizmus), magas kalcium szint, alacsony kálium szint, cukorbetegség szövődményeként kialakuló ketoacidózis kezelése, D-vitamin hiánya miatt kialakuló csontlágyulás (osteomalacia), vízhatjók túlzott alkalmazása, illetve savlekötők tartós alkalmazása.
Normál értéknél magasabb foszforszintet a vese, vagy a mellékpajzsmirgy működési zavara (alulműködése), a cukorbetegség szövődményeként kialakuló ketoacidózis, túlságosan alacsony kalcium szint (hypocalcaemia) vagy foszfát pótlás is okozhat. A túlzottan magas foszforszint hosszú távon meszesedést okozhat, leggyakrabban a vesékben.
Mi a teendő a vizsgálat után?
A foszfor szervezetben betöltött sokrétű szerepéből adódóan a kapott eredmény csak más vizsgálatok eredményével együtt szolgál diagnosztikai célra, ezért a vizsgálatot követően minden esetben keresse fel a vizsgálatot elrendelő szakorvost, vagy kezelőorvosát.
