Bordetella pertussis-szamárköhögés PCR

A WHO szerint a légúti fertőzések okozta megbetegedések és halálozások egyik fő oka csecsemő- és idősebb korban egyaránt a szamárköhögés, amelyet a Bordetella pertussis nevű baktérium okoz. Ez az akut légúti megbetegedés görcsös köhögési rohamok, légúti, ideg-, valamint szív- és érrendszeri fertőzések formájában jelentkezik, gyakran láz nélkül.

A fertőzés kockázata mindenkinél fennáll, aki nem részesült B. pertussis elleni védőoltásban vagy a szükséges újraoltásokban. A betegséget megelőzni a védőoltással lehet.

Az 1-2 hetes lappangási idő után a szamárköhögés hurutos fázissal kezdődik, alacsony fokú láz, orrfolyás és progresszív köhögés jellemzi, mely időszak alatt a beteg erősen fertőző. Az ezt követő, 2-4 hétig tartó paroxizmális (alkalomszerűen fellépő, rohamokban jelentkező tünetekkel járó) fázist súlyos és görcsös köhögési epizódok jellemzik, melyek először csak éjszaka jelentkeznek, de később nappal is előfordulnak gyakrabban. Jellemző, hogy a rohamok után áttetsző, sűrű nyálkát köhög fel a beteg, de akár hányás is előfordulhat.

Az 1-3 hétig tartó lábadozási fázis alatt a köhögés folyamatos csökken mielőtt a beteg meggyógyul. Újszülötteknél vagy csecsemőknél kialakulhatnak azonban súlyos (pl. tüdőgyulladás), esetenként végzetes szövődmények, amelyek egész életen át tartó agykárosodást, vagy akár halált is okozhatnak.

Felnőttkori, illetve idősebb gyermekkori szövődmény lehet a bordatörés, végbél előesése, sérvek kialakulása vagy akár rövid légzésleállás is.

A szamárköhögés kórokozója cseppfertőzés útján terjed.

A szamárköhögés rendkívül fertőző, a fertőzés forrása a mikróbát a felső légútaiban hordozó, köhögő beteg. A legtöbb fertőzés a beteg személyekkel (akár enyhe formájú vagy tünetmentes) való közvetlen érintkezés után következik be: a beteg a fent említett korai hurutos fázisban a legfertőzőbb, amikor a klinikai tünetek viszonylag enyhék és nem jellemzőek.

A fertőzés a baktériumok megtelepedését és gyors szaporodását eredményezi a légutak nyálkahártyáján.

A szamárköhögés jelentős immunitást biztosít, amely általában sok évig kitart. A felnőttek második fertőzései – amelyek általában atipikus tünetekkel járnak, és így rendszeresen nem pertussisként diagnosztizálnak – gyakrabban fordulhatnak elő, mint azt korábban feltételezték.

A B. pertussis fertőzés után szerzett immunitás nem véd a többi Bordetella faj ellen!

A B. pertussis természetes élőhelye az emberi légutak nyálkahártyája.

Bár a B. pertussis néhány napig fennmaradhat a testen kívül, és így fertőzött tárgyakkal is továbbítható, a legtöbb fertőzés a beteg személyekkel (akár enyhe formájú vagy tünetmentes) való közvetlen érintkezés után következik be: a beteg a fent említett korai hurutos fázisban a legfertőzőbb, amikor a klinikai tünetek viszonylag enyhék és nem jellemzőek.

A Bordetella orr- vagy garatváladékból tenyészthető ki. A B. pertussis DNS kimutatása PCR-technika segítségével lehetőséget teremt a fertőzés akut fázisának feltérképezésére.

A kimutatás másik lehetséges opciója a szerológiai diagnosztika. A keringő antitestek, amelyek már a betegség 3. hetében megjelennek, és a 8-10. héten érik el maximumukat, komplementkötési tesztekkel igazolhatóak (ELISA). A betegség kezdete után 2-4 héttel megfigyelhető specifikus IgA és IgM antitestek kimutatása közelmúltban történt fertőzésre utal, és hasznos a hosszabb időtartamú pertussiform szindrómák differenciáldiagnózisában.

A mintavétel különösebb előkészületet nem igényel, a nap bármely szakaszában elvégezhető. Étrendi előírás nincs. Javasoljuk azonban, hogy a mintavétel előtti 4 órában, kerülje a szokásos szájhigénié, valamint a mentolos rágó használatát.

Laboratóriumi módszerrel igazolt pertussis esetén szükséges teendők: Kezelő orvosánál jelentkezzen antibiotikum kezelés céljából (első tünetektől számított 21 napon hatékony).

Igazolt beteg elkülönítése kötele­ző, mely történhet az otthonában vagy egészségügyi intézményben. A sebészi maszk viselése megóv a szignifikáns expozí­ciótól.

Minden kontaktszemély részére posztexpozíciós antibio­tikus kemoprofilaxis mielőbbi adása szükséges, legké­sőbb az expozíciót követő 21 napon belül.