A fehér- és vörösvérsejt, hemoglobin és hematokrit, trombocita szám valamint a vörösvérsejt és a fehérvérsejt paramétereivel foglalkozunk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatóak, a vérben és nyirokrendszerben egyaránt. A vörösvérsejtek képzését stimuláló hormon az eritropoetin, amely a vesében termelődik. A vörösvértestek szállítják testünkben az oxigént és fontos szerepet játszanak a széndioxid szállításban is.

A vérben lévő glükóz (szőlőcukor) szintjének meghatározására szolgál. Felismerhető vele a cukorbetegség (diabétesz mellitusz), illetve ellenőrizhető vele a cukorbeteg vércukorszintje. A vércukorszint szabályozásában legfontosabb szerepet betöltő hormonok a vércukorszintet csökkentő inzulin és a vércukorszintet emelő glukagon. Mindkettőt a hasnyálmirigy termeli. A vércukorszint a nap bármely szakában mérhető, de ha nem éhgyomorra történik a vérvétel, akkor az eredményt befolyásolják az elfogyasztott ételek, italok, valamint a fizikai aktivitás.

Hasonló kémiai struktúrával rendelkező, aminosavakból felépülő óriásmolekulák a fehérjék, melyek funkciójukat illetve tulajdonságaikat tekintve sokfélék lehetnek. A szérum összfehérje több mint száz fehérjéből áll. A túlságosan alacsony fehérjeszintet okozhatja a felszívódás zavara, valamint a nem megfelelő – hiányos – táplálékbevitel.

A szervezet legfontosabb kötő – és szállító fehérjéje. A májban képződik. Alacsony szintje májkárosodásra utal, magas értéke pedig dehidratációt (kiszáradás) jelez.

A teljes kalciumkoncentráció normál értéke 2,2-2,6 mmol/l közt van, az ionizált kalcium (ami a megfelelő ideg és izomingerlékenységért felel) 1-1,2 mmol/l közt mozog.

A foszfor a szervezetben nagy mennyiségben előforduló ásványi anyag. A felnőtt szervezetben található, mintegy 700-800 gramm több mint háromnegyede szerves foszforsó formájában van beépülve a csontokba. A fehérjeszintézisben, az enzimek és az idegrendszer működésében, a csontok felépülésében, valamint a fehérje -, szénhidrát -, és zsíranyagcserében játszik fontos szerepet.

A nátrium az izomműködésben, a sav-bázis egyensúly fenntartásában, az idegrendszerben az ingerület átviteli folyamatokban, a folyadékháztartás szabályozásában, valamint a szénhidrát – és fehérje anyagcsere folyamatokban vesz részt.

A kálium többnyire a sejtek belsejében felhalmozódó ásványi anyag, melyből a szervezetnek napi 2-3 grammra van szüksége. Fontos szerepet tölt be a szövetek működésében, a szervezet sav-bázis háztartásának egyensúlyában és a vércukorszint szabályozásában. A káliumion mérése fontos információt szolgáltat a szervezet folyadékháztartásáról, illetve a hormonális hatásokról.

A koleszterint a legnagyobb mennyiségben a máj állítja elő az emberi szervezetben, egy részét azonban a táplálékkal vesszük magunkhoz. Jelentős szerepe van a sejthártyák felépítésében. A máj által termelt koleszterin az epe előállításához szükséges.

HDL-koleszterin

„Védő” vagy „jó” koleszterinként is szokták emlegetni, mert az érfalban lerakódott koleszterint visszaszállítja a májba, ahol lebomlik.

LDL-koleszterin

Többnyire „rossz” koleszterinként ismerik. A koleszterint a májból a sejtek felé szállítja. Ha a szervezetben a kelleténél nagyobb mennyiségű koleszterin halmozódik fel, a felesleges koleszterin lerakódik az erek falában.

A trigliceridek (neutrális zsírok) a táplálkozás során bevitt zsírok (pl. vaj, disznózsír) fő alkotóelemei, melyek szervezetünket energiával látják el. Míg a szervezetbe kerülő zsírok egy része az energiaszükségletet fedezi, addig a megmaradt, fel nem használt része a zsírszövetben raktározódik el. Túlzott szénhidrát bevitel esetén saját szervezetünk is triglicerideket állít elő.

A májfunkció vizsgálat tájékoztatást ad a máj gyulladásos állapotáról, az epe kiválasztásról és a gyógyszerek, alkohol, drog, illetve egyéb toxikus anyagok májkárosító hatásáról.

A hemoglobinnak, a vér fő oxigénszállító fehérjéjének fontos alkotóeleme. Vashiány esetén csökken a vér oxigénszállító kapacitása.

A vér fő szállító fehérjéje, melyből a szervezet vasraktárainak feltöltöttségére lehet következtetni.

Májban termelődő fehérje, mely a vasat tárolja későbbi felhasználásra. Vashiány esetén szintje csökken. Emelkedett szint krónikus gyulladás, illetve daganatos megbetegedés esetén alakulhat ki.

Felszívódási zavar, alultápláltság és egészségtelen életmód folytatása esetén javasolt kérni vizsgálatát. Az emberi szervezet nem képes szintetizálni, a táplálékkal veszi fel a szükséges mennyiséget. A B12 vitamin nélkülözhetetlen a szöveti – és sejtregenerációhoz, valamint a DNS szintézishez. A folsav és a B12 vitamin – az idegrendszer megfelelő működése mellett elengedhetetlenül szükséges a sejtosztódáshoz, ezért rendkívül fontosak a magzati fejlődés során.

A folsav az aminosav-, nukleinsav anyagcserében és a vérképzésben játszik fontos szerepet. A folsavhiány általában a nem megfelelő táplálkozás – elégtelen bevitel – következtében jelentkezik.

A prothrombin a máj által termelt véralvadási faktor. A prothrombin idő (PI) teszt azt méri, hogy mennyi idő telik el, mire az alvadék kialakul. A PI teszt eredménye másodpercekben mérhető.

A szervezetben raktározódó, zsírban oldódó vitaminok (D1, D2, D3) gyűjtőneve. Felvétele nem csak napfény útján, de tápanyagok (tőkehal, tojás, tejtermékek) révén is lehetséges.

A vizsgálat olyan autoantitestek kimutatására irányul, melyeket az immunrendszer a búzában, árpában és rozsban található étkezési fehérjékre (glutén és gliadin) termel válaszként. A termelt autoantitestek gyulladást okoznak a belekben és károsítják a bélfalakat, ami alultápláltsággal és felszívódási zavarokkal összefüggő tüneteket okoz.

A cortisol a mellékvesekéregben termelődő szteroid hormon. Fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, az étel emésztésében, illetve a stressz helyzetekhez történő fiziológiás alkalmazkodásban.

A májban a keményítő (glikogén) szőlőcukorrá bontását, a zsírok és a fehérjék lebontását, továbbá az aminosavakból a cukrok termelődését (glukoneogenezis) segíti elő. Antiallergiás és gyulladáscsökkentő hatású. A cortisol szint normális esetben reggel magas, majd a nap folyamán csökken.

Olyan  fehérje, amelyet az agyalapi mirigy – nem a pajzsmirigy – állít  elő, és szükséges a pajzsmirigy megfelelő működéséhez.  Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, ha a TSH értéke lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk a szerv fokozott működéséről.