Gamma-glutamil transzferáz (GGT)
A gamma-glutamil transzferáz (GGT), vagy más néven gamma-glutamil transzpeptitáz egy enzim, melyet a hasnyálmirigy, a máj és a vesék termelnek. Legnagyobb koncentrációban a vesében van jelen, a vérplazmában azonban túlnyomó részt a májból származó enzimek találhatók. Így a máj és az epeutak állapota pontosan vizsgálható vérmintából.
Mit mutat a vizsgálat?
A GGT vizsgálat segítségével kimutatható a máj károsodása, illetve az epeutak elzáródása. Az enzimszint emelkedése arányos a károsodás mértékével. Legtöbbször más májfunkcióra vonatkozó vizsgálatokkal együtt rendeli el a szakorvos.
Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?
A gamma-GT enzim aktivitásának vizsgálatát a máj gyulladására utaló tünetek (sárgaság, hasi fájdalom hányinger, hányás, haspuffadás) vagy epeút elzáródás gyanúja esetén kéri a szakorvos. Mivel az enzim aktivitás a májkárosodás okát nem mutatja, csak annak mértékét lehet megállapítani belőle, ezért más májfunkciós vizsgálatokkal egyidejűleg végzik.
Az alkohol májra gyakorolt roncsoló hatásának vizsgálatára a legpontosabb mutató, ugyanis már kis mennyiség is megemeli az enzim aktivitást.
Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?
A vizsgálathoz vénából vett vérminta szükséges.
A mintavételt megelőző 24 órában tilos alkoholt fogyasztani. A vizsgálat elvégzéséhez a mintavételkor éhgyomor szükséges.
Mire utalhat az eredmény?
Az alacsony GGT enzim aktivitás nem jelez problémát, ilyen esetben nincs máj-, vagy epeút károsodás a szervezetben.
Az emelkedett GGT enzim aktivitás azonban májkárosodásra utal, minél magasabb a szintje, annál nagyobb mértékű a károsodás. Az emelkedés hátterében állhat májbetegség, vírusfertőzés (Hepatitis B, Hepatitis C), valamilyen környezeti ártalom (oldószer, ragasztó) májkárosodást okozó gyógyszerek (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, szájon át szedett fogamzásgátló, antidepresszánsok), alkoholizmus, a hasnyálmirigy betegsége, kongesztív szívelégtelenség, vagy a pajzsmirigy túlműködése. Nőknél a kor előrehaladtával emelkedhet az enzimszint.
Mi a teendő a vizsgálat után?
A kapott lelet önmagában nem jelent diagnózist. A panasz okának megállapításához és a megfelelő kezelés meghatározásához minden esetben keresse fel a vizsgálatot elrendelő szakorvost.
