Alfa-amiláz
Az alfa-amiláz a keményítő cukrokká bontását végző enzimcsalád, az amilázok egyik típusa, melyet a nyálmirigyek és a hasnyálmirigy termel. A vizsgálatot elsősorban a hasnyálmirigy funkciójának vizsgálatára és a hasnyálmirigy megbetegedéseinek diagnosztizálására alkalmazzák.
Mit mutat a vizsgálat?
Az alfa-amiláz szintjének vizsgálata alkalmas arra, hogy meghatározzuk az enzim aktivitását. Ennek kifejezetten a hasnyálmirigy megfelelő működésének felderítése során van jelentősége, hiszen az étel a szájban csak rövidebb ideig van jelen. A hasnyálmirigy által termelt enzimekre így nagyobb feladat hárul az ételben lévő keményítő és cellulóz emésztése során.
Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?
Hasnyálmirigy megbetegedésének gyanúja esetén, melynek tünetei lehetnek az étvágytalanság, hányinger, erős hasi fájdalom, láz.
Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?
A vizsgálathoz vénából vett vérmintára van szükség.
A vizsgálatot megelőzően bizonyos gyógyszerek alkalmazását (vízhajtó, aszpirin, szájon át szedett fogamzásgátló tabletta, szteroidok) javasolt kerülni. Ezek ideiglenes elhagyásáról minden esetben konzultáljon a vizsgálatot elrendelő szakorvossal.
Mire utalhat az eredmény?
Fontos kiemelni, hogy bármerre is térjen el a kapott eredmény, pontos diagnózist csak több érték együttes vizsgálatával lehet felállítani.
A magas alfa-amiláz szint hátterében többnyire akut hasnyálmirigy gyulladás állhat. Akut hasnyálmirigy gyulladás diagnosztizálásához az amiláz szint mellett a lipáz nevű hasnyálmirigy enzim szintjét is mérik. Hasnyálmirigy gyulladás esetén az amiláz szint akár öt-tízszerese is lehet a normál értéknek. Emelkedett amiláz szint utalhat továbbá hasnyálmirigy rákra, petefészekrákra, tüdőrákra, bélelzáródásra, perforált fekélyre vagy mumpszra.
A csökkent alfa-amiláz érték a hasnyálmirigy károsodására, vesebetegségre, vagy terhességi toxikózisra utalhat.
Mi a teendő a vizsgálat után?
A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel belgyógyász vagy hematológus szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.
