Lítium
A lítium egy kémiai elem, mely az alkálifémek közé tartozik. Elnevezése a görög lithosz szóból ered, ami követ jelent. Elemi állapotában ezüstfehér színű fém. Mivel rendkívül reaktív, a természetben csak ionos vegyületeiben fordul elő. Nyomokban megtalálható több növényben, planktonban és a gerinctelenekben, azonban létfontosságú biológiai folyamatokban nem játszik szerepet.
A lítium befolyásolja a test ideg- és izomsejtjeiben a nátrium áramlását, a nátrium pedig egyebek között bizonyos pszichiátriai betegségek megelőzésére/kialakulására van hatással. A lítiumot leggyakrabban különböző sóinak a formájában (lítium-karbonát, lítium-citrát) kedélyállapot stabilizálására, mániás depresszió (bipoláris zavar) és skizofrénia kezelésére használják.
A mániás depresszióra jellemző, hogy a betegnél ciklikusan változik a mániákus-depressziós és eufórikus időszak. Egy-egy ilyen periódus tarthat pár napig, hétig, de akár évekig is. A depressziós időszakban a beteg kedvtelen, szomorú, reményvesztett, alvászavarral küzd és öngyilkos gondolatok is felmerülhetnek benne, míg az eufórikus ciklusban tettre kész, meggondolatlan, félelemérzete megszűnik.
A lítium ezeknek a mániákus epizódoknak a megelőzésében vagy az intenzitásuk csökkentésében segít. A szakorvos a lítium tartalmú gyógyszerrel a normálnál többszörös, állandó szintre, fokozatosan állítja be a beteg lítium szintjét.
A lítium egy része a vesében választódik ki, ezért a tartós lítium kezelés veseproblémákat okozhat, illetve pajzsmirigy alulműködést is.
Mit mutat a vizsgálat?
A vizsgálat megmutatja a vér lítium koncentrációját.
Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?
A lítium szintjének vizsgálata lítium terápia előtt, az alkalmazott terápia monitorozására javasolt, illetve lítium mérgezés gyanújakor, melynek tünetei többek között az izomremegés, zavartság, hányás és hasmenés.
Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?
A vizsgálathoz vénából vett vérmintára van szükség.
Mire utalhat az eredmény?
A rendkívül magas lítiumszint eszméletvesztést és izomgörcsöt okozhat, legrosszabb esetben akár halálhoz is vezethet.
Mi a teendő a vizsgálat után?
A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel belgyógyász vagy hematológus szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.