Meddőség immunológiai hátterének laboratóriumi vizsgálata

Meddőségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres házas élet mellett sem történik meg a teherbeesés egy év alatt. A párok körülbelül 15-20 százaléka tekinthető meddőnek, orvosi segítséggel azonban jelentős mértékben javítható ez az arány.

A női meddőség egyik nagy csoportjába a hormonális problémák tartoznak. A probléma jellege abból adódik, hogy a peteérés nem megy végbe, így a megtermékenyülés sem lehetséges. Illetve ha a női ciklus nem megfelelő, nincs peteérés, vagy ha a ciklus második felében nem tud beágyazódni a megtermékenyült petesejt. Az eltérések érinthetik a hipotalamus, az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a petefészkek, valamint a mellékvesekéreg működését.

Az agy ovulációt szabályozó területének rendellenes működése. Eredményeképpen alacsony a luteinizáló hormon (LH) és a follikulus stimuláló hormon (FSH) szint. A hormonális rendszer nagyon kisfokú eltérése is befolyásolja az ovulációt. A hipotalamus-hipofízis rendszer rendellenes működését okozhatja sérülés, daganatos megbetegedés, túlzott testedzés, hormonális és immunilógiai eltérések valamint éhezés is.

A prolactin hormon serkenti az anyatej termelődését. Ha nem áll fenn terhesség vagy szoptatás, a magas prolactin szint befolyásolja az ovulációt. Egyfelől a hipofízis daganatos megbetegedését jelezheti a prolactin szint megemelkedése, másfelől bizonyos gyógyszerek és stressz helyzetek is emelkedést okozhatnak. A terhességtől, illetve szoptatástól függetlenül megjelenő tejtermelés jelezheti a magas prolactin szintet.

A policisztás ovárium szindrómában a szervezet túl sok petesejtet és androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt. Ez esetben a tüszők nem érnek meg, hanem folyadékkal megtelve cisztává alakulnak. A menstruációs ciklus felborul, így a tüszőrepedés ritkán következik be. A hormonális egyensúly helyreállítása után a fogamzó képesség visszaállhat. Petefészek ciszták előfordulhatnak kisebb számban is, ezek egy része azonban magától felszívódik. Egyéb esetekben leszívással, vagy laparoszkópos műtéttel eltávolíthatók.

A peteérés elmaradása mellett sok esetben a cukor- és zsíranyagcsere zavara is fennáll, a betegek nemegyszer túlsúlyosak. A betegség azonban hormonkezeléssel vagy sebészi úton jó eredményekkel kezelhető.

Normál esetben a menstruáció elmaradása 45-55 év között következik be. Abban az esetben, ha a petefészek korán kimerül, a menopauza 40 éves kor előtt is bekövetkezhet. Bár a háttérben álló okot gyakran nem ismerik, bizonyos kórképeket kapcsolatba hoztak már a korai menopauzával, ide értve a különböző immunbetegségeket, sugár- vagy kemoterápiás kezelést, és a dohányzást.

A női meddőség másik nagy csoportjába olyan betegségek tartoznak, amelyek mechanikus úton teszik lehetetlenné a megtermékenyülést vagy a beágyazódást. Ide sorolhatók a hüvely, a méh és a petevezeték veleszületett eltérései (a szervek elégtelen kifejlődése vagy az alaki deformitások), amelyek többnyire műtéti úton kezelhetők.

A petevezetékek károsodását elsősorban gyulladásos megbetegedés eredményezi (salpingitis). A legtöbb eset hátterében szexuális úton terjedő betegség, például a Chlamydia fertőzés áll.

Azonban sok Chlamydia fertőzésen átesett pozitív páciens minden további nélkül teherbe tud esni. A petevezeték gyulladása gyakran észrevétlen marad, de gyakran fájdalommal és lázzal járhat.

A petevezeték károsodása jelentősen akadályt képezhet a fogantatás szempontjából, mivel a megtermékenyített petesejt nem tud azon keresztül eljutni a méhbe. Valamint a gyulladás kialakulásával megnő a méhen kívüli terhesség kockázata is.

Endometriózisról beszélünk, ha a méhszövet a méhen kívül beágyazódik, és növekedésnek indul, befolyásolva a petefészkek, a méh és a petevezeték működését. Ezek a beágyazódott szövetek rendesen reagálnak a hormonális ciklusra, növekednek, majd minden hónapban nyálkahártyájuk vérzés kíséretében lelökődik, párhuzamosan a méh nyálkahártyájával. Ez a folyamat hegesedéshez, gyulladáshoz vezethet. Nagyon gyakran kismedencei fájdalom és meddőség is kialakul. Hormonterápiával és műtéttel az endometriózis orvosolható. A méh jóindulatú anatómiai rendellenességei, mint például a mióma vagy a polipok az embrió megtapadását és kihordását megnehezítik, műtéttel azonban eltávolíthatóak.

A fibroidok a méh falában kialakuló jóindulatú daganatok, amelyek nagyon gyakran alakulnak ki 30 éves kor felett. Időnként meddőséget okozhatnak a petevezetékek elzárásával.

Kismedencei összenövésnek valamilyen nagy mennyiségű hegszövetet nevezünk, amely a kismedencei szervek körül alakul ki. Elsődlegesen kismedencei gyulladás, vakbélgyulladás, hasüregi vagy kismedencei műtét után fordulnak elő. Ezek a hegek összenövéseket eredményeznek a szervek falai között.

A vizsgálatok a véralvadás örökletes és szerzett eltéréseit vizsgálják.  Ahhoz, hogy a megtermékenyült petesejt beágyazódjon a méh nyálkahártyájába és a placenta kialakuljon, és jól működjön, valamint a magzat fejlődése megfelelő legyen a vizsgált faktorok normál mennyisége és funkciója szükséges.

A hüvelyváladék normál esetben védi a méhet a különböző bakteriális és gombás fertőzésektől, időnként azonban a spermiumok bejutását is megakadályozza, vagy egyenesen elpusztítja őket. Immunológiai ok lehet a pár férfi és női tagjának összeférhetetlensége (alloimmun ok). Meddőséget okozhat a nő autoimmun betegsége nélkül is  a  megtermékenyülést, beágyazódást, magzati fejlődést akadályozó autoantitestek jelenléte.

Nemcsak az ivarszervek, de testünk egyéb betegségei is nehezíthetik a gyermekvállalást. Ha egy nőnek a kórtörténetében előfordul epilepszia, cukorbetegség, magas vérnyomás, máj– vagy vese-rendellenesség, szív- és érrendszeri megbetegedés, ízületi gyulladás akkor a teherbe esés nehezített. Ez esetben a terhesség során a fennálló betegség folyamatos monitorozást igényel.

A késői ivaréréssel járó, illetve a menstruáció elmaradását okozó betegségek, pl. a Cushing kór, Addison kór, diabetes, vitaminhiányok, vashiány, fertőzések, a HIV/AIDS betegség szintén befolyásolhatják a nők fogamzó képességét. A lisztérzékenység következtében fellépő hiánybetegségek szintén nehezítik a teherbe esést.

A pajzsmirigy betegségei (akár alul-, akár túlműködése) felboríthatja a menstruációs ciklust, amely nehezítheti a teherbe esést, akár meddőséghez is vezethet.

Egyes daganatok, például a női húgyivarszervi daganatok, gyakran súlyos meddőséget okoznak. Mind a sugár-, mind a kemoterápia befolyásolhatja a nők szaporodási képességét. A kemoterápia azonban a nők és a férfiak esetében is károsíthatja a szaporodást és a termékenységet.

Bizonyos gyógyszerek hosszabb távú szedése eredményeképp meddőség alakulhat ki. Az esetek többségében a meddőség a gyógyszer abbahagyásával rendeződik.

Idővel a méh izomzata öregedik, a petefészkek hormonérzékenysége csökken és a magzati rendellenességek száma nő, így a gyermekvállalás egyre nehezebbé válik. Az életkor előrehaladtával az ivarsejtek között is nő a genetikailag károsodott sejtek aránya,

• így 30 év fölött a vetéléssel végződő terhességek száma nő,
• 40-45 éves korra már eléri a 30-35%-ot.

Emellett a veleszületett magzati rendellenességek száma is nő, mint például a Down szindróma.

Mivel a petesejt érése 85 + 14 napig tart (körülbelül 14 nap az ovuláció előtti időszak az adott ciklusban), a gyermekvállalás előtti közel 3 hónap igen fontos az egészséges petesejt kialakulása szempontjából. Ez idő alatt megfelelő életmóddal a nő sokat tehet termékenységének javulása érdekében.