A depresszió a kedélybetegségek egyik formája, amelynek kísérőjelenségei lehet az állandó szomorúság, az érdeklődés csökkenése, a reményvesztettség érzése. Jellemző a hangulati és érzelmi élet zavara, a gondolkodás lassulása és az aktivitás csökkenése is. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése is kíséri. Ezek a tünetek átmenetileg fordulnak elő mindenkinél. Az állapot akkortól lesz kóros és akkortól tekinthető betegségnek, ha a panaszok több, mint 2 hétig tartósan fennállnak. Az utóbbi két évtized pszichiátriai kutatásai által, az úgynevezett biológiai pszichiátria térhódításával elfogadottá vált, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban a biológiai tényezők is döntő szerepet játszanak.

A depresszió tehát nem a jellem vagy az akaraterő gyengesége, hanem ugyanolyan betegség, mint a cukorbetegség vagy akár az allergia.

• Öröklődés
• Élettani napi ritmus felborulása
• Állandó, fokozott stressz
• Gyógyszerek
• Betegségek (pl.: szívbetegség, stroke, cukorbetegség, rák, Alzheimer-kór)
• Személyiség (pl.: alacsony önértékelés, túlzott önkritika, pesszimizmus)
• Hormonok: nőknél kétszer olyan gyakran alakul ki depresszió, ezért a kutatók szerint a hormonális tényezőknek szerepe van a kialakulásban
• Alkohol, nikotin, kábítószer használat

• rossz hangulat
• örömre való képesség elvesztése
• alacsony önértékelési szint
• alvászavar
• csökkent koncentráció, akadályozott gondolkodás
• testtömeg változás
• fáradtság
• halállal kapcsolatos gondolatok

A depressziókezelése és a visszaesés megelőzése akkor a leghatékonyabb, ha a gyógyszeres kezelést pszichoterápia is kiegészíti, sőt enyhébb tünetek esetében önmagában is elégséges lehet. Bár a támogató beszélgetés, a problémák, életvezetési nehézségek megosztása önmagában is enyhülést hoz, de a pszichoterápia ennél több: meghatározott módszerrel és keretek (időtartam, kezelések hossza és gyakorisága) között végzett strukturált sorozatból áll. A depresszió és a szorongás kezelésében a leghatékonyabb az ún. kognitív-viselkedésterápia, mely azokat a tanult gondolkodási sémákat és viselkedésformákat hivatott korrigálni, amelyek sokszor észrevétlen munkát fejtenek ki a depressziós személy életfelfogásában, a mindennapi helyzetek értékelésében, és az ezekkel való megküzdési stratégiáiban. A terápia része a korábbi aktivitás, funkciók, tevékenységek fokozatos visszaállítása, a kapcsolatok helyreállítása, hatékonyabb kommunikáció, probléma- és konfliktuskezelés.

Az antidepresszív szerek az esetek kb. 70%-ban hatékonyak, és a visszaesés is megelőzhető, ehhez azonban fontos megismerni és betartani a kezelés megfelelő menetét. Fontos tudni, hogy az antidepresszánsok kúraszerűen hatnak, azaz a kellő hatás miatt fokozatosan kell szedni a gyógyszert a visszaesés megelőzése érdekében. Az egyébként is ritka mellékhatások még jobban kivédhetők, ha kezdetben fokozatosan emeljük a dózist a megfelelő szintig. Ismételten visszatérő epizódok esetében megfontolandó a gyógyszer évekig történő szedése. A modern szerek kockázat nélkül szedhetők akár egy életen át.

Pszichiátriai rendelésünkön pszichés zavarok felmérése, diagnosztikája, illetve többnyire szorongásos megbetegedések (például kényszerbetegség, pánikzavar) felismerése, emellett a hangulati zavarok (mélyebb fekvésű hangulat, irritáltság, türelmetlenség, feszültség, szorongás, fáradtság, energiátlanság érzése, örömképesség elvesztése, korábbi érdeklődés beszűkülése, nehezített alvás, alvásigény megnövekedése, étvágyváltozás, koncentrációs zavarok, öngyilkossági gondolatok, halálvágy) gyógyszeres kezelése zajlik szupportív betegvezetés mellett.