Légúti égést gyanítsunk, ha:

• az arc, orrnyílások korommal szennyezettek
• a nyelv, a szájüreg piros, fájdalmas
• rekedtség alakul ki
• fulladás jelentkezik
• a beteg állapota gyorsan romlik

Legfontosabb célunk a további károsodások elkerülése, valamint az állapot romlásának megakadályozása, a főbb panaszok enyhítése. A sérültet nyugalomba kell helyezni. Az érintett területet fedő ruházatot lehetőség szerint el kell távolítanunk, hiszen egyrészt akadályozza a hűtést, másrészt, ha forró folyadék került a ruházatra, az a továbbiakban is károsító hatású lehet. Abban az esetben, ha a ruha a bőrbe égett vagy túl nagy, és nehézkes az eltávolítása, kezdjük el a hűtést ruhán keresztül, és ha a későbbiekben megoldható, csak akkor vegyük le.

A fájdalomcsillapítás érdekében a legfontosabb és leghatékonyabb beavatkozás a hideg vizes hűtés. A legeredményesebb ezt folyó vízzel végezni, legalább 15 percig. Ha folyó víz nem áll rendelkezésünkre, lehet vizes borogatást is alkalmazni. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy a természetes vizek (tavak, patakok, folyók) vize nem a legszerencsésebb, mivel ezek fertőzésveszélyt jelenthetnek. Ugyancsak nem képezik az elsősegélynyújtás részét a különböző gyógyhatású, a további kezelésben már szerephez jutó szerek. A hűtés végeztével – tekintettel a fertőzésveszélyre – a sebet fedjük laza, steril fedőkötéssel.

Célszerű az otthoni elsősegélydobozba égési zselét és/vagy égési kötszert beszerezni. Ezek közvetlenül, hűtés nélkül is a sebbe helyezhetők, hűtő, fertőtlenítő hatással bírnak.

Az ellátás során szem előtt kell tartanunk, hogy az égési sérüléseknek számtalan kísérő hatása is lehet. Ezek közül az egyik legjelentősebb a folyadékvesztést, de a keringési rendszer működését is jelentősen befolyásolhatja. A testfelület több mint 10%-át borító másodfokú égési sérüléskor ún. sokk lép fel, amely az állapot jelentős romlásával jár. Javasolt a sérülttel minél több folyadékot itatni, hogy ezzel pótoljuk a folyadékvesztést és elkerüljük az esetleges kockázatokat.