A Gardnerella vaginalis, valamint az Atopobium vaginae egy anaerob/fakultatív anaerob baktérium, amely a normál hüvelyflórában él. Normális esetben a hüvelyflórát a Lactobacillus fajok uralják, de amikor az olyan organizmusok, mint a Gardnerella vagy az Atopóbium elkezdenek túlszaporodni és domináns fajokká válnak, ez bakteriális vaginózishoz (BV) vezet.

Úgy gondolják, hogy a baktériumok (Gardnerella vaginalis, Atopobium vaginae) szexuális úton terjednek a partnerek között, és biofilmet hozhatnak létre a hüvely belső felületén, amely elősegíti BV-kialakulását. A BV a kóros nagy mennyiségű szúrós szagú hüvelyváladék leggyakoribb oka.  Klinikai következményeként a BV összefüggésbe hozható a koraszüléssel, valamint a humán immundeficiencia vírus (HIV) és más szexuális úton terjedő fertőzések (STI) megszerzésének fokozott kockázatával.

A bakteriális vaginózis kialakulásában szerepet játszó tényezők közé tartozik a gyakori fürdőkádhasználat, zuhanyozás, több szexuális partner, a vény nélkül kapható intravaginális higiéniai termékek használata és a megnövekedett szexuális élet.

Ezenkívül a BV a leggyakoribb hüvelyi fertőzés, amelyet reproduktív korú nőknél találtak meg, és a becslések szerint a nők 5–70%-ánál fordul elő.  A Gardnerellát folyamatosan izolálják a BV kulcs kórokozójaként.

A G. vaginalisszal fertőzött nők jellemzően tünetmentesek, kivéve, ha bakteriális vaginózisban szenvednek.  A legtöbb BV-ben szenvedő nő fokozott rossz szagú szürkés vagy fehéres hüvelyváladékról panaszkodik, ami gyakran még hangsúlyosabbá válik a szexuális együttlétet követően, illetve viszkető és égő érzésre, fájdalomra, ami összetéveszthető a hüvelygyulladás egyéb okaival. A BV diagnózisát a hüvely normálisnál magasabb pH-értéke (4,5-nél nagyobb), a Clue sejtek jelenléte, a többi differenciál diagnosztikai vizsgálatok, illetve a diagnózist megerősítő pozitív PCR tesztek segítik elő.

A diagnózis pontos felállításához, mind a molekuláris PCR, mind a hagyományos meghatározás, illetve a fizikai vizsgálatok is ajánlottak.

A vizsgálathoz hámsejt dús mintaára van szükség a húgycsőből, a méhnyakból vagy a posterolaterális hüvelybemenetből.

Pozitív eredmény bakteriális vaginózisra utalhat.

A tünetmentes Gardnerella kolonizációt nem kell kezelni. Sőt arról is beszámoltak, hogy a BV eseteinek akár 30%-a kezelés nélkül magától is megoldódhat.  Ha azonban a beteget zavarják a BV tünetei, vagy terhes, akkor orális vagy hüvelyi antibiotikum kezeléssel a tünetek megszünthetetők.

Sajnos kimutatták, hogy a kezelés után a nők akár 80%-ánál is előfordulhat kiújulás.  Ha a beteg visszatérő tünetekkel jelentkezik, általában egy második antibiotikum-kúrát írnak fel.

A legtöbb szövődménymentes bakteriális vaginózis kezeléssel megszűnik. Az ismétlődések azonban nem ritkák. Idővel a BV a HIV megszerzésének kockázati tényezője. Az elmúlt évtizedben számos jelentés érkezett olyan rezisztens törzsekről, amelyek hagyományos kezeléssel nem gyógyulnak fel.

A BV a következőkhöz vezethet:

• az endometritis és a salpingitis fokozott kockázatához
• műtét utáni fertőzések fokozott kockázatához
• nemkívánatos következményekhez a terhesség alatt, beleértve a koraszülést, a membránok korai szakadását és a szülés utáni endometritist
• kismedencei gyulladásos betegségekhez

A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.