Ortopédia

Az ortopédus szakorvos végzi az aktív (izomzat) és passzív (csontváz) mozgási szervrendszer szerzett, vagy vele született megbetegedéseinek diagnosztizálását és kezelését. Klinikáinkon az alábbi elváltozásokat és rendellenességeket kezeljük ortopédiai magánrendelés keretében:

• Akut és krónikus térdpanaszok – térdkalács rendellenességek, meniscus sérülések, ízületi kopások, szalagsérülések, ízületi tok heges elváltozásai vagy szabadtest okozta panaszok stb.
• Ízületek veleszületett rendellenességei – csípőficam vagy rendellenes kinövések, egyéb dysplasiák.
• Ízületek szerzett elváltozásai, ízületi kopások – artrózisok.
• Statikai rendellenességek, fejlődési rendellenességek – lúdtalp, gerincferdülés.
• Felső végtag elváltozásai – teniszkönyök, golfkönyök, alagút szindróma, ínhüvelygyulladások.
• Vállpanaszok: fájdalmak, duzzanatok, mozgáskorlátozottság – rotator-köpeny elváltozások, impingement szindróma, befagyott váll szindróma
• Akut és krónikus gerincelváltozások – derékfájás, lumbágó, porckorongsérv, nyaki, háti gerincszakasz fájdalmai.
• Idegi eredetű izom és csontbetegségek – neuromuscularis kórképek – a születéskor elszenvedett agykárosodás következményeiként kialakult, mozgásszerveket érintő betegségek, mint pl. a Little-kór.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakrabban előforduló ortopédiai betegségeket, mellyel pácienseink felkeresik szakrendelésünket:

• lúdtalp
• bütyök
• kalapácsujj
• térdízületi gyulladás
• porcleválás, porc felpuhulás
• meniscus sérülés
• térdszalagok sérülése (belső, külső, elülső, hátsó szalag)
• csípő degeneratív betegsége
• akut gerinc fájdalmak a nyaki, háti és ágyéki részen
• porckorong kiboltosulás
• porckorongsérv
• gerincferdülés
• váll mozgástartományának beszűkülése
• vállízületi kopás
• teniszkönyök
• ganglion
• alagút szindróma
• ínhüvelygyulladás
• íngyulladás

Az ortopédia szakrendelésen az ortopédus először kikérdezi a pácienst a korábbi betegségekről, a családban előfordult kórképekrő, illetve volt-e korábban bármilyen műtéte. Ezután a jelenlegi panaszokról kérdez: a fájdalom pontos helyéről, erősségéről, gyakoriságáról, fennállásának idejéről, illetve hogy köthető-e bármilyen aktivitáshoz vagy napszakhoz.

Ezt követi a panaszos testrész fizikális vizsgálata. Először megtekinti az érintett testrészt, hogy szemmel látható elváltozás megfigyelhető-e, majd funkcionális vizsgálatokat végez. Ezek során az érintett végtag működését ellenőrzi (stabilitás, mozgásterjedelem). Végül ellenőrzi a perifériás idegek funkcióját, hogy a panaszos terület érző és mozgató reflexei megfelelően működnek-e. A fizikális vizsgálat a sérülés vagy deformitás mértékében járhat fájdalommal. A fájdalom vezető mozgásszervi panasz, ami vizsgálat idején sokszor csak provokatív úton idézhető elő, viszont jelentős diagnosztikai szereppel bír.

Amennyiben a pontos diagnózis megállapításához szükséges egyéb képalkotó diagnosztikai vizsgálat (MR, CT, röntgen vagy ultrahang) esetleg laborvizsgálat, arra a szakorvos javaslatot tesz. Ezen vizsgálatok elvégzésére kórházunkban is van lehetőség, már akár másnap.

Az ortopédiai kezelések célja minden esetben, hogy a beteg visszanyerje mozgáskészségét, és mozgása ismét fájdalommentes legyen.

Az ortopéd betegségek kezelési lehetőségei rendkívül széleskörűek. A terápia állhat gyógyszeres kezelésből, történhet gyógyászati segédeszközökkel, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő vagy porcpótló injekciókkal, fizioterápiával (gyógytorna, masszázs) vagy fizikoterápiás kezelésekkel (elektroterápia, ultrahang) kiegészítve.

Szükség esetén műtéti úton is kezelhető az elváltozás. Kórházunkban elérhetők a leggyakoribb, néha hosszú várólistás ortopédiai műtétek, mint a térdprotézis beültetés, vagy az artroszkópos térdműtétek.

Az mozgási szervrendszert az emberi testben található csontok és vázizmok alkotják. Az egymáshoz ízületekkel kapcsolódó csontokat az összehúzódásra és elernyedésre képes izomzat mozgatja, tehát a csontváz képezi a mozgási szervrendszer passzív, míg az izomzat annak aktív részét.

A csontokat ízületeken keresztül szalagok és egyéb járulékos elemek egyesítik csontvázzá, melynek feladata amellett, hogy szilárdítsa és támassza a testet, óvja a belső szerveket is. Egyes helyeken, mint például a koponyánál, varratokkal kapcsolódva alkotnak egységet.

A csontok kemény, szilárd, egyúttal rugalmas képletek. A csontvázat alkotó csontok száma születéstől fogva fokozatosan csökken. Ennek oka, hogy bizonyos csontok a növekedés során egybeolvadnak. Egy újszülött csontváza születéskor 270 csontból áll, majd a serdülőkor után bizonyos csontok egybeolvadásával 206-ra csökken.

A vázizom rendszert 350, harántcsíkolt izomszövetből felépülő izom alkotja. A vázizmok feladata, hogy a csontokat egymáshoz közelítsék vagy távolítsák. Izmok azonban máshol is találhatók a szervezetben, ezek feladata az adott szerv működésének elősegítése. Előfordulnak az érzékszervekben, (külső szemizmok) zsigerekben (garat- és gégeizmok), egymástól elhatárolhatnak (rekeszizom), valamint testüregek falát is alkothatják (bordaközi izmok, hasizmok, medencefenék izmai).

A vázizom rendszert is alkotó izmok sajátossága, hogy képesek összehúzódásra. Ez rendszerint valamilyen inger hatására következik be, mely a központi idegrendszerből indul ki és a mozgató véglemezen keresztül tevődik át az izomra. Az izmok állandó aktív feszülésben vannak, akkor is, ha nem készteti semmi összehúzódásra. Ezt nevezzük izomtónusnak.

Legtöbb esetben egy izom két csontot köt össze, melyek közt ízület található. Az ízületek felett elvonuló izmok működésekor az ízület állása megváltozik, hajlításba, feszítésbe, távolításba, közelítésbe vagy forgatásba jön.

Ez alapján működésük szerint az izmokat különböző csoportokra oszthatjuk. Megkülönböztetünk hajlító és feszítő (flexores, extensores), közelítő és távolító (ad- és abductores), valamint forgató (rotatores) izmokat.

Az izmoknak két végén eredési és tapadási pontot különböztetünk meg: az izom mozdulatlan végét eredésnek, a mozgathatót tapadásnak hívjuk.